Gergely Ferenc - Kőhegyi Mihály: A Pécs-Baranya-Baja háromszög történelmi problémái 1918-21 között - Bajai dolgozatok 1. (Baja, 1974)
I. - A KMP elvi állásfoglalása a baranyai kérdésben
alatti szervezeteinek kiépítése, az emigrált proletártömegek megszervezése és felvilágosítása, a szociáldemokrácia felelősségének leszögezése, a magyarországi proletár tömegeknek a független szociáldemokraták és októbristák baranyai kalandorpolitikájáról való felvilágosítása.”33 E tanulságokat összegező nyilatkozat tehát azt jelenti, bogy legalább is ebben a kérdésben, és a súlyos események pillanatnyi hatása alatt — a „tervszerű dezorganizáció” hívei visszavonulót fújtak, ugyanakkor a „pártépítők” — Kun és hívei — sem kívántak ezért a nagy munkáért „minden árat” megadni. A jelszó kiadásának — a bécsiek súlyos megingásának — okait viszont ezúttal sem elemezték. Ezt bizonyítja a pártépítéssel összeegyeztethetetlen, megbélyegző „anarchista” jelző használata is. Meghatározza azokat a feladatokat, amelyeket most már — többek között a köztársasági kísérlet kudarca miatt is — az eddigieknél sokkal súlyosabb körülmények között kell a baranyai kommunistáknak megoldani. A „független” szociáldemokraták és általában a szociáldemokrácia elleni eszmei harcban is felhasználták a baranyai események értékelését. Ezekben az írásokban is kuszán kavarognak a szociáldemokraták és polgári demokraták elleni érzések, — 1919-től és az európai viszonyok helytelen értékeléséből fakadó — kitörések a józanságra intő elvekkel. Szeptember 1-én már ilyen címmel jelenik meg egy újabb cikk a baranyai kérdésről: „A baranyai összeomlás: szociáldemokrata kalandorpolitika.”34 Megállapítják, hogy a szociáldemokraták és októbristák semmit sem tettek a harc komollyá formálására és a győzelem megszervezésére. „Kikiáltották a köztársaságot, de csak azért, hogy pünkösdi királysággá tegyék. Lelkiismeretlen, kommunistamentes kalandorpolitika ez ... A baranyai köztársaság összeomlása legelsősorban a szociáldemokrácia kudarca, a két és feles Internacionálé felemás politikájának férges gyümölcse. Az emigrációban csakúgy, mint Pécsett, komoly, illúziómentes forradalmi osztályharc eszközeivel kell folytatni a küzdelmet Horthy és a demokratikus ábránd ellen.”35 Amikor pedig Soóssal együtt a SZDP is bevonult Pécsre, szemükre vetik, hogy a legalitás fenntartása érdekében még csak agitálni sem mernek a „hálálkurzus” ellen, s csupán a nemzetgyűlési választásokon való passzivitáshoz van erejük. Baranyában is vannak Peyerek — szögezik le.36 A „pécsi eset” így torkolt bele az ellenforradalmi Magyarország nehéz viszonyai között folytatott proletárküzdelembe, építve a munkásosztály élcsapatát a KMP-t. A KMP helyi vezetői és a bécsi emigrációt átmenetileg irányitó csoport az események diktálta döntő pillanatban eltértek a pártvezetés előző, józan álláspontjától. Az akcióról, a módszeres dezorganit)8