Gergely Ferenc - Kőhegyi Mihály: A Pécs-Baranya-Baja háromszög történelmi problémái 1918-21 között - Bajai dolgozatok 1. (Baja, 1974)

I. - A KMP elvi állásfoglalása a baranyai kérdésben

lyamatosan elemezhessék, és ennek alapján általános elvi és ha le­hetséges — mert mint látni fogjuk erre volt a legnagyobb szükség — határozott gyakorlati iránymutatást adjanak a dolgok közepében küzdő baranyaiaknak. így csupán arra nyílik lehetőségük, hogy rendszeresen helyet adjanak sajtójukban a baranyai kérdésnek. Ügy kommentálják az onnan érkező híreket, hogy az lelkesítse a harcolókat, figyelmeztes­se őket az imperialisták praktikájára, az egész magyar proletariátus elé állítsák őket példaként, harcolva — éppen az ő állásfoglalásukra hivatkozva — a fellángoló, a magyar munkásosztály egészére nézve oly veszedelmes burzsoá nacionalizmus és a szociáldemokrata „nem­zeti szocializmus” ellen. A baranyai kérdés tehát a KMP vezetői állásfoglalásának ebben a kezdeti, kibontakozó időszakában is úgy szerepel már mint annak a nagy harcnak része, amely végső soron a KMP újjászervezését, a magyar munkásosztály többségének megnyerését, a „kurzus” elleni következetes osztályharc széleskörű kibontakoztatását célozta. A baranyai események lehetőséget nyújtottak a kommunista vezetés számára, hogy az ország közvéleménye érdeklődésének homlokteré­ben álló kérdéssel kapcsolatban, példák alapján leplezze le a szo­ciáldemokráciát, ezzel szolgálva azt a nagy feladatot, mellyel végső soron ki akarta és ki kellett, hogy szabadítsa a dolgozó tömegeket az opportunizmus befolyása alól.12 Ez a kibontakozó eszmei harc szerény, de nem lebecsülhető részét alkotta annak a nagy, nemzetközi méretű ideológiai küzdelemnek, amely a III. Internacionálé vezetésével folyt a proletárpártok bolsevizálásáért, állandó éles vitában az ún. kettes (2) és kétfeles [2 ’/2-es] szociáldemokráciával szemben. A baranyai kérdés tehát nemcsak a felbomlott Osztrák-Magyar Monarchia he­lyén folyó politikai kísérletezéseknek színtere, eszköze, hanem alka­lom arra is, hogy a nemzetközi munkásmozgalomban lejátszódó ösz­­szecsapás résztvevői a gyakorlatban bizonyítsák elveik helyességét Szerepet játszott ebben a magyar agitációs és propaganda osztá­lyok első rendkívüli, sorrendben második értekezletén elfogadott ha­határozat egésze, de elsősorban annak 3. és 4. pontja. Ezek szerint a Monarchia felbomlása következtében a magyar proletárok négy dél­kelet-európai országban élnek. A magyar nyelven beszélő kommu­nista forradalmároknak legelső kötelességük szembeszállni minden országban a magyar burzsoázia és a szolgála+áb-m álló szociáldemok­rácia soviniszta, „Magyarország területi épségét” visszakívánó poli­tikájával, és a legélesebb elhatározottsággal képviselni a kommunista nemzetköziség gondolatát az agitációban és szervezetileg egyaránt. A magyar kommunistáknak ez a történelmi hivatása ma Délkelet-Eu­­rópa forradalmában — szögezik le. A KMP — folytatja a határozat — „amely részben emigráns szervezetekből áll a Magyarországgal

Next

/
Oldalképek
Tartalom