Gergely Ferenc - Kőhegyi Mihály: A Pécs-Baranya-Baja háromszög történelmi problémái 1918-21 között - Bajai dolgozatok 1. (Baja, 1974)

I. - A bizonytalanság hónapjai

tanácsnál is lépéseket fog tenni.67 A tárgyalás közvetlen megállapodásait ugyan nem ismerjük, de annyi bizonyos, hogy gyakorlatilag átszervezések nem történtek a pécsi városházán: a megszállók csak az annexió kimondása után akarták biztosítani az önkormányzatot.68

A Szocialista Párt és a szakszervezetek ebben a politikailag és gazdaságilag zilált helyzetben május 29-re kongresszust hívtak egybe, mert úgy vélték, hogy ezen a kölcsönös bizalmatlankodást meg tudják majd szüntetni.®' Érdekes, hogy a kongresszust megelőző napokban a következőkről ad hírt a magyar titkosszolgálat: Károlyi Mihály és Jászi Oszkár május 26-án Nagybecskerek környékén jártak, ahol a munkásvezetőkkel tárgyaltak. Onnan útjukat Baranyába folytatják.70 A hír azonban, bármennvire is fontos lenne az elkövetkezendő események miatt, sajnos ellenőrizhetetlen.71

A négynapos, sok személyi támadásban és viharos jelenetben gazdag kongresszuson elhangzott felszólalásokból, kritikákból megállapítható, hogy a küldöttek a személyi és hatalmi kérdések előtérbe helyezését kárhoztatták leginkább.77 Egységes határozatot hoztak a pártegység fontosságáról, de azt — ma már aligha kétséges — nem sikerült teljes mértékben megvalósítani. Csaknem azonos időben (május 22-én) a bajai Szociáldemokrata Párt is tisztújitó közgyűlést tartott.73 Bizonyos balratolódás volt megfigyelhető ebben az időben Baján. Éne mutat, hogy Frankó Simrák jugoszláv országgyűlési képviselő interpellációban hívta fel a figyelmet a bajai háromszögben fellépő bolsevista uralomra.7'1 Ezt ugyan Bencze József rendőrkapitány cáfolni igyekezett,75 de Karamcs polgármester76 és Matics Márton kormánybiztos leváltása kétségtelenül belső ellentétekre vezethető vissza.77

A kiürítés ténye, ezzel párhuzamosan, egyre nyilvánvalóbbá lett. A rendelkezésünkre álló forrásanyagból úgy tűnik, hogy a baranyai kérdés végleges rendezésében érdekelt felek, a szerbek mint a kiürítést, a magyarok mint a bevonulást végrehajtó fél, 1919 őszétől kezdve készenlétben álltak, s annak csak mértéke változott. Nem lehet kétséges, hogy ennek a készenléti hullámzásnak végső hátterét a béketárgyalások képezték. Ezeket az összefüggéseket nem ismerjük pontosan, így nem tehetünk mást, mint bemutatjuk a készenlét alakulásával kapcsolatban birtokunkban lévő magyar, illetve szerb adatokat.

Horthyéknak figyelembe kellett venniük a kisantant államok érzékenységét, ezért lehetőség szerint kerültek minden olyan lépést, amely gyanakvásra adhatott okot. Ezért kellett megfontolnia a Vezérkari Főnökségnek Koczor Géza alezredes — aki a 6. honvéd gyalogezred legidősebb tisztje volt — javaslatát, melyben a Bácskában szolgálatot teljesített tisztek, altisztek és legénység egy „ún. bácskai ezredbe” való tömörítését tartotta célszerűnek.78 Külpolitikai meg-46