Gergely Ferenc - Kőhegyi Mihály: A Pécs-Baranya-Baja háromszög történelmi problémái 1918-21 között - Bajai dolgozatok 1. (Baja, 1974)
Bevezetés
BEVEZETÉS Az 1914—18-as világháborúban a központi hatalmak vereséget szenvedtek. A világ újrafelosztásáért vívott rablóháborút a népek érdekeit semmibe vevő imperialista békediktátum követte. A Párizs környéki békerendszer nem békét adott az emberiségnek, hanem újabb, az előzőnél öldöklőbb világháború magvait hintette el. Magyarországot, a magyar népet súlyosan érintette a trianoni béke. Viselnie kellett, igazságtalan mértékben, uralkodó osztálya szűklátókörű politikájának következményeit. A békeszerződéseket könnyebb volt kidolgozni és aláíratni, mint végrehajtásukat biztosítani. A háborút követő európai forradalmi hullám, az Októberi Forradalom lendítő ereje, majd az ellenforradalmi erők nemzetközi méretű összefogása, s ennek nyomán a tőkés rendszer lassú stabilizációja képezi a Párizs környéki békerendszer megszilárdulásának széles hátterét. A kialakuló ún. utódállamok és a Tanácsköztársaság leverése után hatalomra segített magyar ellenforradalmi kormányzat közötti viszony igen rossz volt. Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia — az SHS királyság —, de még Ausztria uralkodó körei is arra törekedtek, hogy Magyarországot minél jobban megcsonkítsák. Népeiket — a legjobbak kivételével — sikerült megfertőzni a sovinizmus mérgével. Diadalmaskodott a nagyszerb, nagyromán gondolat. A Dunavölgy népei demokratikus alapon történő összefogás, együttműködés helyett évtizedekre a gyűlölködés áldozatai lettek. A Jugoszláv Kommunista Párt már 1920—21-ben kijelentette: „A Duna mentén nincs béke addig, amíg fennáll a budapesti és a belgrádi rendszer; nem akarunk sem szentistváni Magyarországot, sem reakciós Jugoszláv királyságot, hanem a két dunamenti szocialista köztársaság barátságát.” Bácska és Baranya népének történelmi problémái messze túlmutatnak e viszonylag kis terület határain: a dunavölgyi népek együttélésének sorsdöntő kérdéseit sűrítik magukba. Jelentőségüket ez adja meg.
