Gergely Ferenc - Kőhegyi Mihály: A Pécs-Baranya-Baja háromszög történelmi problémái 1918-21 között - Bajai dolgozatok 1. (Baja, 1974)
II. - Függelék. A bajai múzeum 1918-1921. évi plakátjai
15 Világ proletárjai egyesüljetek! TERMELJETEK ! falu népe proletártestvérek ! A közoktatási Népbiztosság kiadása Budapest, 1919. A föld szabad, a föld a dolgozó proletároké. A diktatúra lerázta rólatok a piócákat, a munkásnyomoritó, henye és dőzsölő földesurakat. A proletáruralom elkergette a tiz-és százezerholdas paradicsomokból a kizsákmányoló grófokat, püspököket, bankárokat, nagybérlőket és nagyhatalmú engedelmes hajcsáraikat, hogy ezentúl ők is csak igazi munkával érdemelhessék ki a termőföld édes kenyerét s az élet minden más javát. De az igazságosztó munkásuralom a birtokaitokban hagyott benneteket, akik a ti kis földeteket véres verejtékkel magatok túrtátok és magához emelt benneteket is, egészen alul maradt földmíves-szegényeket. A kis- és törpebirtok házastul, istállóstul, igásbarmostúl, apró jószágostul és szerszámostul „ne nyúlj hozzám”, s akinek semmi egyebe sem volt, mint éppen csak a két dolgos, kérges keze, azt meg úgy ölelte szerető erős szívéhez a ránk köszöntött magyar szocialista állam, hogy most már nem kell félnie se koplalástól, se más gondtól, mert ő is emberré, egyenlő testvérré lett mindenkivel Falu népe, proletárelvtársak, most már tudjátok, milyen új világ járja ebben a félrevezetett, eddig olyan csúful dirigált országban. Hát legyen most helyén a szívetek és eszetek ! ASOHOZ, KAPÁHOZ, EKÉHEZ, BORONAHOZ ! Dolgozzatok és termeljetek, elvtársak, ahogy csak a magyar ember tud igazában nekilátni a munkának nevetős jókedvében, amiért rávirradt végrevalabára, hosszú százados kínszenvedések után, a szabadság ragyogó ideje. Testvérek ! A háború, ez a nyavalyás, bűnös, embergyilkos és százszor megátkozott förtelem lerombolt és tönkretett mindent. Még az utolsó betevő falatunkat is el akarja rabolni asszonyaink, gyerekeink, mindnyájunk szájából. Mert így tetszett néhány hatalomra és profitra éhes, őrjöngő zsarnoknak. Ezt az átkos, vérszomjas háborút valahogy már megöltük, csak nem veszünk hát ei éppen most amikor olyan melegen integet felénk és olyan nyájasan hívogat bennünket a boldogság áhítozott országa !? Földmíves-szegények, proletár elvtársak: Ásóhoz, kapához, ekéhez, boronához ! Termeljetek olyan buzgósággal és okos magyar ésszel, mint még soha ! De ne csak magatoknak, hanem a ti leghívebb édes munkástestvéreiteknek, a városlakóknak is, akik felszabadítottak benneteket a rabságból és nyomorúságból. Termeljetek az ország izmosán lüktető szívének, Budapestnek, ahol megcsináltuk a győztes proletárforradalmat, meg a többi városnak is, ahol mindenütt értetek is dolgoznak, lázas szorgalommal, az éjszaka és nappal minden órájában. Elvtársak, a nagy városokban, a gépek, a gyárak és a tanult nagy elmék segítségével készül minden, ami nektek is kell; a ruha, a cipő, a szerszám, az eke, az építőeszköz, az újság, a könyv, meg a többi nagyszerű holmi, ami nélkül ti sem tudjátok az életet fenntartani és élvezni. Ha nincs elegendő gabona, liszt, kenyér, vetemény, aprójószág és tej, akkor famíliástól, mindenestül elveszünk, akkor fabatkát se ér az egész kiverekedett szabadságunk. 151
