Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)

Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)

társadalmi szálakat, melyek a megszállt területet az anyaországgal össze­kötötték. A szerb hatóságok észrevették, hogy a csempészek hírszolgálatot is teljesítenek s ezért, hogy a Magyarországgal való kapcsolatokat ezen a téren is lehetetlenné tegyék, kemény büntetéssel sújtották a csempésze­ket, sőt igyekeztek azt teljesen lehetetlenné tenni. Dolinka Vazul polgármester 154/kig. 1919. sz. a. igen szigorú hir­detményt bocsájtott ki ellenük. Rekvirálási hirdetmény. Igen nyomott hangulatot keltett Baján Jakovljevics Milorad rendőr­­főkapitány alábbi rendelete. „200/Kpt. 1919. szám. Hirdetmény. A szerb hadtestpa­rancsnokság január hó 9-én 61. sz. alatt kelt s a katonaság élelmezése tárgyában tett rendelkezését a következőkben teszem közhírré : 1. A minisztertanács határozatához képest a kato­nák élelmezésére szükséges cikkek requisitiója meg van en­gedve azzal, hogy a cikkek az elrendelt ár szerint fizetendők, s hogy pillanatnyi pénzszükség esetén a tulajdonosoknak ren­des okmányok kiadathassanak a parancsnokság pontos meg­jelölésével, az elvett élelmiszer nemével és mennyiségével. Ezen rendelkezések közölve vannak mindmegannyi parancs­nokságunkkal, amelyek azok szerint járulandanak el. 2. Az átszállításra szükséglendő eszközök hiányában és hadseregünk­nek a szaloniki frontról arra a helyre érkezéséig, ahol azok jelenleg vannak, lehetetlenné van téve, hogy idejében besze­reztessenek a szükséges pénzügyi eszközök arra nézve, hogy minden személynek a megvásároltak azonnal kifizethetők len­nének. Ami illetékeseink részéről meg van és meg lesz téve, hogy a pénz minél előbb ideérkezzék, hogy mindenkinek kifi­zettessék, ami követelni valója van. Az előbbieket közölve, van szerencsém felkérni, hogy az egyesek, ha ilyenek előfordulná­nak, türelemre intessenek, mert minden olyannak a fizetés tel­­jesittetni fog rövidesen, akár a legkisebb is legyen ezen összeg, amiként az eddigelé is mindenben teljesítve lett.“ Volt okuk félni a termelőknek és kereskedőknek egyaránt, mert az elrekvirált dolgokért az eddigi tapasztalatok szerint nagyon ritkán fizettek, de ha fizettek is, mindig csak annyit adtak az árúkért, vagy terménye­kért, amennyit éppen akartak. Nem volt megnyugtató a rekvirálási jog közhírré tétele, mert azt megelőzőleg Dolinka Vazul polgármester összehivatta az ármegállapitó bizottságot s arra kötelezte a kereskedőket, hogy az iparcikkek árait 50 százalékkal mérsékeljék. A két rendelkezés között mindenki okozati ösz­­szefüggést látott. 86

Next

/
Oldalképek
Tartalom