Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)
3-ik bekezdés : „A kiüritett zónában egyedül a rend fenntartására elkerülhetetlenül szükséges rendőrségi és csendőrségi csapatok maradhatnak meg, valamint azok a csapatok, melyek a vasúti vonalak biztonságát vannak hivatva szolgálni.“ Nyilvánvaló ezek szerint, hogy a közigazgatásnak egészben magyar kézben kellett volna maradnia. A történelem itélőszéke nem döntött még abban a kérdésben, vájjon kikerülhetetlen szükségszerűség volt-e Károlyi Mihály belgrádi útja, vagy pedig jobb lett volna-e, ha ragaszkodik a központi hatalmak katonai parancsnoka által Diaz olasz tábornokkal megkötött fegyverszüneti feltételekhez ? A nemzeti közérzés azonban Ítélt és végzetes hibának tartja Károlyiék belgrádi egyezményét. Nem is alap nélkül. A belgrádi egyezmény III. cikkelye ugyanis a megszállt országrészeken átvonulási és tartózkodási jogot biztosított a szövetséges csapatoknak egész Magyarországra. Joguk volt az antant csapatoknak megszállni egész Magyarországot ; ennél nagyobb veszedelem akkor sem fenyegette volna Magyarországot, ha Károlyi nem köt semmiféle egyezményt. Jellemző egyébként, hogy a belgrádi egyezmény sem tekintette üres formaságnak a Diaz-féle megegyezést, mert XI. cikkelyében, mely igy szól : „Diaz tábornokkal létrejött fegyverszüneti szerződés aláírásának napjától (nov. 4. d. e. 10.) számítva 10 napi haladék adatik a német csapatoknak Magyarországon való átvonulására és élelmezésére,“ a Romániából Magyarországon keresztül hazafelé tartó Mackensen-féle német csapatoknak átvonulási jogot biztosított. Igaz, hogy az az átvonulási jog mindössze csak egy napot jelentett, mert a kelgrádi egyezményt nov. 13-án Írták alá s igy a Diaz-féle egyezmény aláírási napjától — november 4. — számítva, már csak egy nap állott Mackensen rendelkezésére. A jog tehát nem sokat ért, de minden esetre bizonyítja ez a pont azt, hogy Károlyiék s főként megbizottjuk : Linder Béla volt hadügyminiszter, aki egymaga irta alá az egyezményt, ismerte a Diaz-féle szerződés pontjait. A bajaiakat speciálisan a szerb megszállásnál nagyobb rossz akkor sem érhette volna, ha Károlyiék nem mennek le Belgrádba. A szerbek azonban nem respektálták a belgrádi egyezményt sem. Alig helyezkedtek el csapataik, rögtön beindították Baja és a megszállt területek végleges megszerzésére irányuló aknamunkájukat és igyekeztek a közigazgatást elszlávositani és kézbe venni. A szerb állomásparancsnok sajátkezűleg irt s a városnál 9567/918. sz. alatt 1918. november 19-én iktatott szerb nyelvű átiratában már megkezdte akciójának aláfestését, amikor igy irt : „Baja város polgármesterének. Itt a városban van nagyszámú demobilizált osztrák-magyar katonaság egyenruhájában, amely csak iszik és fosztogatja a csendes polgárságot, amely szabadon nem rendelkezhetik, ezért elrendelem . . .“ A magyar közigazgatás és a városparancsnokság teljesen helyreállította a rendet ; a korcsmákat a Nemzeti Tanács — megalakulása után — nyomban lezáratta, nyilván valótlan tehát az a megállapítás is, mintha 49
