Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)
tűzet kapott, mire most a járőr letért s a városba jött, a lövések is megszűntek. Ezen járőrtől, nemkülönben bizalmas embereimtől és két ismeretlen, a zendülőkhöz tartozó felfegyverkezett katonától tudomásul vettem, hogy 60—80 főből álló zendülő banda 2-án éjjel a csendőrlaktanyát is meg fogja támadni, d. u. 4 órakor felsőbb parancs folytán az őrs legénységének szintén kiadtam a parancsot, hogy kiki meneküljön, amerre bir. Az őrsön volt népfölkelőket pedig elbocsájtottam s azok eltávoztak. Az őrs legénységének egy része a bajai ismerőseihez és jóbarátaihoz rejtőzött, egyrésze ismeretlen irányban eltávozott, igy csak magam egyedül, de én sem itt az őrsön tartózkodtam, hanem a laktanya közelében. Folyó hó 3-án délelőtt a városházánál alakuló „Nemzeti Tanácsihoz mentem és ott jelentkeztem, de mivel tapasztaltam, hogy az alakulófélben volt Nemzeti Őrségben sok gyanús katonaszökevény jelentkezett, kik nyiltan tiltakoztak a csendőrségnek felvétele iránt, a Nemzeti Tanács vezető férfiainál aggályaimnak adtam kifejezést, dr. Nyiraty ügyvéd elnök ur tanácsára nem léptem be a legénységemmel, hanem onnan a laktanyába haza jöttem s a fejleményeket vártam. Folyó hó 4-én d. e. 8 órakor dr. Hechtl József rendőrkapitány ur és Schleicher főhadnagy ur telefonon, illetve szóbeli felhívására ötöd magammal az őrs legénységével a városházához mentem, ott a magammal vitt 4 alárendeltem a hozzájuk csatlakozott 5 megbízható nemzetőrrel a folyó hó 2-án elrabolt dolgok és tárgyak kinyomozása és összehordásához fogott s d. u. 4 óráig 5 kocsi bűnjelt szedett össze és szállított be a városházához. Délután 4 óratájt a nemzeti őrökké felvett 8—10 főnyi, katonákból álló járőr az Erzsébet-utcán a csendőrjárőrnek szemére lobbantotta, hogy nem helyes eljárás az, hogy a zsidóktól elvett dolgokat a szegény néptől elveszik, hogy újból a zsidóknak visszaadják, ellenszegülés azonban nem történt, de alig távozott el ezen járőr a csendőrjárőrtől, eddig ismeretlen zendülők a csendőrjárőrre ismeretlen épületekből tüzelni kezdtek, minek folytán egész harcászati ütközet folyt le anélkül, hogy a csendőrjárőr tagjai közül bárki is megsérült volna. Fentiekből látva a csendőrök elleni gyűlöletet, a megkezdett nyomozás és bűnjelvények összehordása Versényi főhadnagy nemzetőrségi parancsnok szóbeli parancsára abban hagyatott. Folyó hó 4-én d. u. 5—6 óratájt azonban kérelmemre a megalakult nemzetőrségből 16—18 megbízható ember rendeltetett a csendőrőrsre s ezekkel az őrs megerősittetett s a Szent Antal-utcában éjjelenként a csend és nyugalom érdekében portyáznak és őrködnek. A város területén azonban több ilyen fiókőrs, illetve különítmény létesült s azok teljesitik a közbiztonsági szolgálatot addig, amig a forradalmi kedélyek csillapodnak. Kiss s. k. őrmester.“ Ugyancsak itt közöljük a bajai rendőrségnek 1918. november 8-án dr. Jakabffy Gyula főispánhoz intézett jelentését, mely a csendőrségéhez hasonló szellemben ismertette közvetlen tapasztalatai alapján a forradalmi eseményeket. „Másolat. 1161/szám. Bv. 1918. I. Tekintetes Polgáris