Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)
zeti alapon nem tarthatták meg, arra gondoltak, hogy a szocialisták támogatásával önálló államot alakítanak a visszaadandó területekből, természetesen szerb protektorátus alatt. Ennek az önállóságnak a gondolatát szolgálta a Pécsi Nemzeti Tanács visszaállítása, A megalakulás Pécsett 1920. augusztus 7-én történt, a helyi sajtó erre vonatkozó aznapi közleményében kiemelte, hogy „Baján nem lesz Nemzeti Tanács.“ Mikor a szerbek azt látták, hogy a san-remói döntést nem követi gyors kivitel, nem engedték a Pécsi Nemzeti Tanácsot sem működni. Csak 1921. augusztus közepén — a felszabadulás előtti hetekben — vették elő ismét ezt a tervüket s igyekeztek a Pécs—Baranyai és a Bajai Háromszögből álló köztársaság kikiáltásával a kiürítést megakadályozni. Ez a kizárólag szocialisták igénybevételével keresztülvinni szándékolt terv azonban a kiürítési parancson hajótörést szenvedett. Szabadkai puccskisérlet. A san-remói értekezlet döntése nagy csalódást keltett Szabadkán. A szabadkaiak nem tudtak belenyugodni abba, hogy nem kerülnek vissza Magyarországhoz. Mozgalom keletkezett, melyet a szerb katonaság 1920. április havában elnyomott ugyan, de a döntésbe belenyugodni nem tudó bunyevácok ismét szervezkedésbe kezdtek s 1920, junius végén puccszerűen rajta akartak ütni a szerb hadseregen. Az április 19-iki puccsot azonban nem készítették jól elő. Éjjel fél 12 órakor megrohanták az összes köri rendőrlaktanyákat, két rendőrbiztost agyonlőttek, több rendőrt megsebesítettek s a laktanyák fegyvereit elvitték, amiket Szabadkán a zombori-uti temetőben egy kápolnában rejtettek el, ahol utóbb a nyomozás során meg is találták azokat. A szerbek hirtelenében egy hadosztályt vontak össze Szabadkán. A lázadás résztvevőit, akik másnap akarták elfoglalni a városházát, rendőrséget és a laktanyákat a postával, vasúttal együtt, letartóztatták s a kihallgatások során az egyik tettes : Gyurasevics temetőgondnok, akit már a szerbek neveztek ki oda, a vallató Karakasevics Gavrillo szabadkai szerb főkapitány, a bécsi császári spionázs-abteilung volt parancsnoka kezei között halt meg ; egy másik tettes : Báics Béla dúsgazdag földbirtokos, Szabadka utolsó magyar polgármesterének : dr. Kiss Józsefnek a sógora a városháza első emeletéről az utcára vetette magát ; egy harmadik pedig, Vojnics-Zelics József borbély a városháza harmadik emeletéről ugrott le a lépcsőházba. Persze mindketten meghaltak. A zendülők közül mintegy 50—60-at fogtak el s a statáriális bíróság közülök hetet halálra is Ítélt. Sándor akkor még régens-herceg kegyelme mentette meg őket a haláltól. Baján is érezhető volt a nyugtalanság, de forradalmi kitörésre még sem került a sor. A szerbek azonban a puccskisérlet után ismét erősen megrostálták a megszállt területek közigazgatási tisztikarát s akik ekkor sem tették le az esküt, azokat kíméletlenül elbocsájtották. Ekkor mondott le Zomborban dr. Szabó-Szabovljévits Dusán az alispáni állásról s jött át Magyarországra. 166
