Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)
met gyakorol. Mindez azonban csak ravaszság volt, mert néhány nappal szabadon bocsájtása után házkutatást tartott nála, sőt később még egy második házkutatást is foganatosított s bár ez sem vezetett eredményre, mégis letartóztatta. A házkutatások nem voltak mégsem meglepetésszerűek, mert Katanics Antal bizalmasan mindig értesítette őt a fenyegető veszedelemről. Többször megtette Tomovics, hogy egyes kiválasztottakat átvitetett a járásbirósági fogdából a vasúti állomáson levő vendégszobába. Ebben nekem is többször volt részem, egy ilyen alkalommal egy öles nagyságú, forgópisztollyal és hatalmas kutyakorbáccsal felszerelt szerb csendőrt ültetett be mellém délelőttől estig. Hogy milyen utasítást kapott a szerb csendőr, nem tudom, de, hogy küldőjénél jobb lelkű volt, azt megállapítottam abból is, hogy nemcsak nem bántalmazott, hanem inkább barátságos arcot vágva beszélgetni akart, ami meghiúsult azon, hogy ő magyarul, én meg szerbül nem tudtam. A hazulról küldött ebéden megosztozván vele, utána mindig cigarettával kínált meg, amit csak azért nem fogadtam el, mert nem dohányzom. Estefelé barátságosan elköszönve, a legnagyobb tisztelettel távozott . . . Egy más alkalommal, amikor 8—10 napig tartotta Tomovics Mirkó e sorok íróját és Koller Dezső tanácsnokot a vasúti állomás vendégszobájában, egy másik igen emberségesen gondolkodó szerb csendőr — reá nézve veszélyes — azon szívességet tette meg, hogy naponként felváltva egyikünket elkísért az esti órákban lakásunkra, ahol vele együtt megvacsorázván, néhány órát együtt tölthettünk a családunkkal. Természetes, hogy ezen jóakaratot apróbb szívességekkel, cigarettaadásával honoráltuk. Közben tovább folytak Tomovics szerb komiszárius vallatásai, amikor végre is tisztázódott a vád, hogy részben a Budapestről kapott, részben a társadalmi kölcsönakció utján szerzett pénzek egy részét Benkő Sándor ny. honvédhuszár ezredesnek adtuk át, akinek vezetésével főként tartalékos tisztekből megszervezett s illetve megszervezendő csapatokkal a megszálló katonaságot lefegyverezni és a magyar impériumot visszaállítani akarjuk. Hiába mondottuk, hogy a letartóztatott katonák csupán polgárőrséget akartak szervezni az esetre, ha Baja — mint hirlett — felszabadul. A valóság az volt, hogy sem mi a katonatisztek szervezkedésében nem vettünk részt, sem nekik a közigazgatásiak létfenntartási szervezkedéséhez nem volt semmi közük. De Tomovicsot rögeszméjétől senki eltéríteni nem tudta. Néhány kipécézett emberét — köztük jelen sorok Íróját is — állandóan gyötörte napokon keresztül tartó, gyakran durva szavakkal spékelt vallatásával. Amikor látta, hogy a szolgálatára rendelt csendőrök nem bántalmaznak bennünket, az akkori katonai városparancsnokkal : Zsivuljevics Ante szerb alezredessel történt megegyezése után, szu-143
