Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)
jelent előtte az adózó polgárság küldöttsége is, melynek szónoka : dr. Kelemen József ügyvéd ismertette az adópanaszokat. Matics Márton dr. válaszában jóakaratot ígért s egyben kérte, hogy delegáljanak mellé egy 12 tagú bizottságot az adókérdés részletes megtárgyalására. A bizottság rögtön meg is alakult, de hamarosan kiderült, hogy a szerb pénzügyi kormány az öt millióból nem enged. Ekkor Matics Márton dr. közbenjárására megállapodtak abban, hogy az adókivető pénzügyminiszteri titkárok a 12 tagú bizottság rendelkezésére bocsájtják az adózók névsorát s majd a bizottság jelöli ki azt a 300 embert, akiknek meg kell az öt milliót fizetniük. A kincstári delegátus erre 24 órás haladékot adott s a névsort rendelkezésre is bocsájtotta. Mindez azonban nem volt akadálya annak, hogy az adófoglalásokat a városban kíméletlenül folytassák. A küldöttség tagjai a névjegyzék átvétele után még aznap összeültek a Nemzeti Szállodában és az öt milliót kivetették 300 bajai polgárra, akik közül a tehetősebbek másnap meg is kezdték a reájuk kirótt összegek befizetését. Matics Márton dr., aki politikai céljai érdekében eleinte bizonyos népszerűségre törekedett, az adóztatási kellemetlenségek láttára jónak látta a sajtó számára adott nyilatkozatában hangsúlyozni, hogy, mint közigazgatási kormánybiztost küldték ki s ilyen minőségben foglalkozik az adóügyekkel is. Kijelentette, hogy, amint látja, az ellentétek a kincstári és polgári érdekek között a jelen viszonyok között kiegyenlithetetlenek s ezért kurír utján kormányától szabad kezet kért ; reméli, — mondotta — hogy, ha ezt megkapja, sikerül a kincstári és városi érdekeket összeegyeztetni. Pár napra rá aggodalmának adott kifejezést, hogy a polgárság csalódni fog benne, mert az adóügyekben nem tud majd eredményt elérni. Ez a csalódás azután később be is következett sokkal nagyobb mértékben, mint ahogy azt talán Matics Márton dr. maga is gondolta. Matics dr. valóban nem tudott eredményt elérni s az adóbehajtási eljárás kíméletlen eréllyel folyt tovább. A polgárság minden erejét megfeszítette, de csak három millió korona készpénzt tudott összehozni. 1919. december 9-én ötven helyen akart az adóhatóság egyszerre árverést tartani. Ezt még sikerült elhárítani azzal, hogy záros határidőig a hátralék befizetését garantálták. Később annál szigorúbban jártak el ; sok bajai adózó polgár ingóságait vitték el, mert képtelenek voltak a reájuk kirótt adót megfizetni. A kitűzött árveréseken magyarok nem vásároltak semmit, az adóhatóságok Belgrádból hoztak magukkal szerb árverési hiénákat, akik rögtön teherautókon vitték el a potom pénzért összeharácsolt ingóságokat. Mindjobban kiderült, hogy Matics Márton dr. állítólagos humanizmusa csak külszin : álhumanizmus volt. Eszeágában sem volt a bajaiakon segíteni. Humanizmusa annyira megtévesztette az Uj Eletet is, hogy az helyeselte a hadigazdagok megadóztatását, csak később jött rá, hogy a hadinyereségadó hadisarc volt, melyet csak Bajára és Pécsre vetettek ki a szerbek, még pedig személyválogatás nélkül. Hogy a szerbek mennyit sarcoltak ki, nem lehet megállapítani, mert kivonulásukkor elvitték az összes adókönyveket. 138
