Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)
Egy ember feküdt mellettem pár napig, annak nem tudtam mi a bűne, mert tífuszban hamarosan elpusztult. A szoba berendezése nemesen egyszerű volt. Szószerint vedd : a fejpárnát tégla képezte. Lakótársaimat nem tudnám egyébként felsorolni, megszámlálni sem. Én csak azt tudom, hogy el sem tudtam képzelni, hogy ennyi poloska van a világon. No de erről nagyon sokat lehetne írni, sok kedveset és sok tréfásat is. Nagy áldása az Istennek, hogy az emlékezetből előbb a rossz, a kellemetlen dolgok esnek ki. Viszont a kellemes emlékek később mindjobban előkerülnek, bizonyos romantikával tudják bevonni még a belgrádi börtönnek az épületét is. Ott történt velem a kulai cigánnyal lefolytatott párbeszéd. Kérdezte tőlem : miért zártak be ? Mondtam, hogy politikai ügy. Semmit sem imponáltam vele. Legyintett. Mikor visszakérdeztem, hogy hát ő miért van ott ? Nem mondta, hanem mutatta : hogy zsebmetszés miatt. Mondani pedig a következőket mondotta (olyan cifra káromkodások között, melyek leirhatatlanok) : Tudod nálunk ott jogrend volt. Ezért kaptam volna hat hónapot. Itt 1 Ezeknél a gazembereknél pedig már hét hónapja ülök és még csak ki sem hallgattak.“ Nem hosszú belgrádi tartózkodás után Valjevóba kerültem. Itt már internált voltam. Szabad volt mozognom, de naponként jelentkeznem kellett. Borbélykodtam. De egyszer egy kis gyermeknek a fejét nyírtam, aki épp akkora lehetett, mint akkor szegény megboldogult Pongrácom. Könnybe borult a szemem. A szegény gyereket pedig megvágta a gép. Emiatt aztán kidobtak a borbélykodásból. Tudta a jó Mindenható, mi volt azon sírni való . . . Amikor a trianoni békét megkötötték, kértem szabadlábra helyezésemet, mondván, most már világos, hogy nem lehettem hazaáruló. A válasz gyorsan megjött, de nem volt kedvező. „Politikai és köznyugalmi érdekből" vendégszeretetüknek további élvezetére kértek fel. Ezt már nagyon untam s megszöktem. Nyolc napig tartott a szökés. Jórészt kukoricák között. Hála Istennek, Szerémségben pompás búvóhelyet adnak a nagy kukoricatáblák. Menekülésemnek külön története van. Mintha csak az őrangyal vezetett volna, úgy kerültem ki gyakran a bajt és estem mindig jóbarátok kezébe. A szökésben társam volt egy katolikus pap, aki később kilépett, tudtommal el is züllött. Inkább volt terhemre, mint segítségemre. A valjevói hatóságok nagyon emberségesek voltak, a közönség szinte kitüntetett a megkülönböztetett bánásmóddal. De menekülésemben semmi részük nem volt. Sem az előkészítésben, sem a kivitelben. Amikor én a menekülési tervvel már készen voltam és ki volt tűzve az indulás, akkor jöttek Pécsről öten, uj internáltak. Ezek között volt Keresztes-Fischer Ferenc dr., Magyarország jelenlegi belügyminisztere is. Borbiró Ferenc s. k. Dr. Cviics megjelenését a helyi sajtó is közölte, de a magyarság, melyet némává tett a Tomovics Mirkó hivatalba lépésével még kíméletlenebbé vált szerb terror, kénytelen volt tűrni, hogy szemé láttára hamis i
