Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
VII. Türr visszatérése hazájába
♦ 80 ♦ eredményű oktatásban részesíteni. Javasolja és sürgeti ilyen népoktatási köröknek az egész országban való szervezését. Ezzel egy időben megalakítja a „Corvina-társulat“-ot, melynek célja a tudományt, az ismereteket népszerűsíteni s azokat az értelmiség alsóbb osztályaiban meghonosítani. 1871-ben egy kis füzetben igyekszik ennek propagandát csinálni, hivatkozva különösen Franklin Benjáminra, kinek leközli három népies írását, ú. m. „János apó“, „A nép barátja a tudomány“, „Néhány szó a polgári jogokról és kötelességekről s az emberi kötelességekről“, mely utóbbiban Franklin egy 1733-ban „Richard népbarát kalendáriuma“ című műben elszórt bölcs mondásokat összeszedve, honfitársai részére kidolgozta. A mai „demokrata“ világban, amikor a tömeg csak a jogokat követeli, bizony-bizony időszerű volna ezt a kis füzetkét újból a nép kezébe adni. A felnőttek oktatásának megindításával egyidőben: még az 1869. évben kibocsátott iratában utal arra, hogy újabb időben mindinkább kezd érvényre emelkedni a korszerű nevelés fontossága. Az iskolákban nagyobb súlyt igyekeznek fektetni azon ismeretek megszerzésére, melyek az egyén, család, sőt az egész nemzet szellemi és anyagi életére befolyással vannak. Elodázhatlan szükségnek tartja különösen, hogy a népnevelés oly szellemben történjék, hogy a nemzet katonai kiképzésének is előkészítője legyen. Alig van oly kis falu nálunk, — írja tovább, — ahol egy kiszolgált altiszt vagy katona ne volna, ki a 12—18 éves ifjakat a tornázás elemeire s az ú. n. fegyvernélküli gyakorlatokra, melyek a katonaságnál oly sok drága időt vesznek igénybe — betanítani ne bírná. A gyermeknek különben is legkedvesebb foglalkozása a katonásdi játék, ezért könnyű lenne őket szünnapokon a sorakozás, szakaszokba feloszlás, fordulatok, kanyarulatok begyakorlására, párszor évenkint a céllövészetben is gyakorolni s nekik a fák, árkok, magaslatok, házak jelentőségét és használhatóságát katonai tekintetben megmagyarázni. Ha ezt 3—4 éven át ismétlik, mikorra ezek a fiúk katonasorba jutnak, hat hét alatt kész, képzett katonák lesznek. Azóta ötvenhat esztendő múlt el s ki merné mondani, hogy ez az eszme nem időszerű, nem életrevaló még ma is, sőt ma még inkább, mint a múltban.
