Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
VI. Türr szerepe a magyar emigrációnak az ország felszabadítására irányuló mozgalmaiban
68 ♦ * kálómmal Bismarck egy kényes misszióval is megbízta Türr tábornokot, fölkérvén, hogy hasson oda Napoleon császárnál, hogy ő is csatlakozzék a porosz-olasz szövetséghez, késznek nyilatkozván ez esetben Franciaországnak minden kívánatát teljesíteni, sőt Luxemburg és Belgium annexiójába is beleegyezni. Türr tábornok, miután a magyar légióra nézve Klapkával megegyezett, Párisba sietett Napóleonhoz. De Bismarck ajánlata itt nem talált kedvező fogadtatásra. Napoleon bizonyosra vette ugyanis, hogy a nagy osztrák birodalom leveri a kis Poroszországot s ez Franciaországra nézve kedvezőbb politikai helyzetre nyújtott kilátást, ami pedig Bismarcknak Luxemburg és Belgium annexiójára vonatkozó ajánlatát illeti, erre azt mondta Napoleon, hogy Bismarck mindig kész felajánlani azt, ami nem az övé. (Ügy látszik, példát vett Rechberg osztrák kancellártól, aki — mint azt Türr-nek Bismarck elbeszélte — a schleswig-holsteini háború után eladta Poroszországnak Lauenburg hercegséget, ami pedig soha sem tartozott az osztrák császársághoz. S hogy a komikum teljes legyen, I. Vilmos császár Bismarckot a porosz-francia háború után éppen ennek a Lauenburgnak a hercegévé nevezte ki.) Június 14-én Türr tábornok már Flórencben volt s jelentést tett Viktor Emánuelnek berlini és párisi útjáról. A magyar akcióból azonban nem lett semmi, hiába volt az emigrációnak, Türmek és Usedom flórenci porosz követnek minden buzgólkodása, aki egy Lamarmorához intézett újabb jegyzékben Magyarországot jelöli ki a két szövetséges hadsereg közös és legbiztosabb működési teréül, de sőt hiába volt Viktor Emánuelnek a hajlandósága is, aki azzal biztatta Tiirrt, hogy elviszi magával Lamarmorát a táborba, s akkor Ricasoli báró lesz a miniszterelnök s az majd elvégzi a dolgot, hogy Türr minél előbb mehessen Romániába és Szerbiába, onnan a magyar fölkelést előidézni. Erre vonatkozólag Kossuth 1866. június 26-án utasítást küld Türr altábornagynak, melyben az olasz kormánnyal való egyezkedés folytán a Szerbiában való erőszervezéssel s az ott szervezendő s hozzácsatlakozható hazai erők parancsnokságával megbízatik. Alapelvül és szabályul lévén az olasz kormánnyal egyetértésben elfogadva, hogy a Szerbia felől szervezendő ezen sereg csak akkor fog az ország határain bevonulni, ha s amidőn az egész kombinált
