Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
V. Garibaldi sziciliai expedíciója
41 ♦ * Megkezdték a toborzást. Május 14-én Garibaldi a következő napiparancsot küldte Ttirrnek: „Tíirr ezredes! Meg kell hagyni, hogy éjjeli megrohanás esetében a mieink ne lőjenek, hanem bármily ellenséget szuronnyal támadjanak meg. — Minden századnak egy bizonyos gyülpontja legyen kitűzve s egy század készen álljon bárhova indulóra. — Mindez ne hátráltassa, hogy a katonák reggeli 2Ví óráig pihenjenek. Ekkor fúvassék riadó. Garibaldi. — U. i. A nyerendő értesülések szerint vagy a Vita. vagy a Marsala felé vezető utakat választjuk a hegyeknek azon a vonalán, melyeket mi ketten ma reggel kijelöltünk.“ Május 15-én megkezdődtek a bourbonokkal a csatározások, a szicíliaiak guerillái lassacskán szaporodtak s annyiban jó szolgálatot tettek, hogy a garibaldistákkal vegyest előőrsi szolgálatot teljesítették. Nagy óvatossággal haladtak Palermo felé, melynek elfoglalásától függött úgyszólván az expedíció sikere. Május 23-án Garibaldi és Türr fölmentek a Pizzo dei Fico hegyre, honnan Palermói igen jól kivehették, sőt távcsővel a bourbon-sereg mozgását is látták, sőt a hegyről lejöttükben azt is észrevették, hogy a bour^ bon-hadsereg Monrealeből feléjük tart. Ezért 24-én már napkelte előtt készen álltak. — Garibaldi észrevette, hogy a bourbonok Piano de Greci felé a visszavonulásukat el akarják vágni, ezért megbízta Türrt, hogy ezt gyors mozdulattal erőik egy részével fedezze. Midőn aztán Piano de Grecibe értek, itt Garibaldi haditanácsot hívott egybe. Crispi és Sirtori úgy vélekedtek, hogy az egész sereggel vonuljanak az ország belsejébe s ott szervezkedjenek. Türr azon a nézeten volt, hogy részükre Belmonte vagy Misiimen felől az út szabad lévén, ez utóbbi helységben pedig La Masa táborozván kétezer guerillávál, mindenekelőtt éjjeli rohammal Palermo uraivá kell tenni magukat, mert a hadi vállalatnak csak így lesz sikere. Palermóban aztán szervezkedhetnek. Garibaldi, aki mindig a legmerészebb utat választotta, elfogadta Türr javaslatát. A főcsapat mély csendben balra vonult Marineo irányában. — „Sokszor visszaemlékezem, — írja Türr — ama csendes, éjjeli menetre. A tábornok oldalán lovagoltam. Egy darab út után Garibaldi nyugodtan és derülten nézvén fel az égre (fényes, holdas éj volt), szokott mosolyával így szólt hozzám: Különös! — Mindnyá
