Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
III. Angol szolgálatban a krími háborúban
♦ 24 «__ — Hát azt hiszitek, jó fiúk, hogy félek a haláltól? Sokszor néztem már a szeme közé. De a családomra gondoltam, azért búsidok. A két katona levette a csákóját és lengyelül mondogatták, hogy: — Kár ilyen derék emberért. Karácsony után levették rólam a békókat. December 29-én megint bekísértek abba a nagy terembe. Ezúttal a bizottság helyett egész hadbíróság volt együtt, minden rangfokozatból ketten, úgy, hogy tizennégyen voltak. Az asztalon feszület állott két gyertya közt. A bírák letették az esküt. Az auditor kérdezte, hogy a bíróság valamelyik tagja ellen van-e kifogásom. Azt feleltem, hogy nincs. A bírák leültek és én 28-adszor ültem a vádlottak padjára. Felolvasták előttem a vádlevelet és összes vallomásaimat. Ez több óráig tartott. Ezután az auditor így szólt: — ön belátja, hogy mint tiszt a dezercióval bűntettet követett el; ezredesi ranggal szolgált a forradalmi seregben; azután folyvást konspirált. Van-e még valami mondanivalója? — Még egyszer tiltakozom törvénytelen letartóztatásom ellen. — Ez már meg volt említve. Akar-e kegyelmet kérni? — Nem! Tudom, hogy milyen lesz az ítélet. Az auditort felháborította ez a felelet. — ön nagyon fennen beszél. Aláíratták velem a vallomásomat és visszakísértek a börtönbe. A bíróság már akkor mondta ki az ítéletet, de Bécsbe küldték, mert osztrák szokás szerint az ilyen ítéletet csak a legfelsőbb jóváhagyás után hirdetik ki. Február 22-én a porkoláb eljött, levette a láncaimat és a nagy terembe vezetett. Ott ezúttal nemcsak a hadbíróság, de az egész tisztikar volt együtt, élén az ezredessel. Láttam, hogy az ítéletet fogják felolvasni. Az elnök olvasni kezdett: — Türr István, született Baján, Bácsmegyében, hadnagy, 31 éves, 1849. január 19-én dezertált a császári hadseregből, át-
