Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
II. A badeni forradalom
♦ 16 ♦ — Ez az egyetlen jegyzék; ezt csak én adhatom át, mert én voltam az 1849-iki légió parancsnoka. Ezért a jegyzékért én vállalok felelősséget. — De az osztrákok ki fogják mutatni, hogy abban 100 olyan ember szerepel, aki még 1850-ben Lombardiában osztrák zászló alatt szolgált és akikre az 1848-iki amnesztia nem terjedhet ki. — Akkor az olasz kormány el fogja ismerni, hogy Tiirr hamis jegyzéket adott. — És azok a szegény emberek? — Addigra már... Svájcban lesznek, sőt talán már az Óceánon túl is. — Vagy úgy!... El is vittem az embereket Svájcba, majd a berni szövetségtanács közbenjárása folytán Havreba. Ott maradtam velük, amíg el nem helyeztem őket a hajón, amely vitte őket Észak-Amerika felé, de már nem mint katonákat. Ezzel nem elégedtem meg, Londonba mentem és ott megkértem a magyar bizottságot, írjon New-Yorkba, hogy ott gondoskodjanak ezekről az emberekről. Ott voltam Londonban, mikor a magyar emigránsok Kossuthot várták Kutahiából. A viszonyok a magyar emigrációban nem voltak valami épületesek, amint azt Pulszky Ferenc az emlékirataiban tüzetesen megírta. Egy kínos incidens elintézésében részt is kellett vennem és ekkor mint párbajsegéd találkoztam Andrássy Gyula gróffal, aki az ellenfél segédje volt. A londoni magyar bizottság az én kívánságomra akkor az olaszországi magyar katonáknak azt tanácsolta, hogy ne dezertáljanak; várják be türelemmel az eseményeket és addigra maradjanak jó barátságban az olaszokkal. Londonban bevártam Kossuth megérkezését. Szemtanúja voltam a lelkesedésnek, mellyel Kossuthot az angol nép fogadta; láttam, hogy kapkodják Kossuth arcképét, melyen a magyar szabadságharc vezére spanyol egyenruhában van ábrázolva, mert a képkereskedők Lopez cubai fölkelővezér megmaradt arcképeit iparkodtak a Kossuth-láz napjaiban értékesíteni.
