Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
Tartalom
131 ♦ A tábornok magánéletének és személyes ügyeinek bármely kérdésében nyílt beszédű, őszinte férfi volt. Pontosan tudta, hogy hazatérte után milyen bírálatokra számíthat. Először magának az emigrációnak sorsát és esendőségét tárta a nyilvánosság elé. Cikket küldött a német nyelvű Pester Lloydnak. „Magyarországon tett utazásaim alkalmával ismételten meggyőződtem arról, hogy nekünk, az emigráció tagjainak közel 20 éven át teljesen téves felfogásunk volt az ország közvéleményéről és helyzetéről. Ez különben rendesen megtörténik minden emigrációnál, mely hosszú távolléte alatt a hazai dolgokról és emberekről csupán optimista forrásokból merített ítéletre alapítja véleményét.” Gonda így foglalja össze az írás további lényegét: „Óva int a szélsőségekbe csapódó politikától, a meggondolatlan és megvalósíthatatlan remények keltésétől, aminek igen káros következményei lehetnek éppen olyan nemzetnél, aminők mi vagyunk, akiknek egyrészt keleti indolencia, másrészt önmagunk túlbecsülése különben is a vérünkben van.” A kiegyezésbe vetett hite nyilvánult meg abban a levélben is, amit 1869-ben írt a Bács megyei választókhoz, akik arra kérték, hogy vállaljon képviselőséget. „Midőn hazánk felett az önkormány uralkodott, és csak léha önmegtagadás vagy forradalom között volt a választás, én az utóbbinak embere voltam; ma, midőn az 1867-diki kiegyezés a nemzetnek megnyitotta a törvényes működési tért, elfogadom a kiegyezést és pedig nem azon utógondolattal, hogy azt megbuktassam, hanem azon szilárd elhatározással, hogy tökéletesíthessék, mit csak úgy érhetünk el, ha ezen törvény ellen nem izgatunk... Szedjük össze minden erőnket, képezzük magunkat, hogy minél több magyar képes legyen a diplomáciában és a konzulátusoknál alkalmazást nyerni és a rendes seregben minél több tiszti állást elfoglalni.” Jellemző csattanó mindehhez az a kis epizód, amit Türr mesélt el Gondának. „1867-ben történt. A koronázási domb előtt lefolyt manifesztáció után Bajára utaztam. Útközben egy Tolna megyei gatyás ember szegődött hozzám, s azt kérdezte, vájjon a kormányzó úr haza fog-e jönni?- Nehezen hiszem, hogy hazajöjjön - felelém.- Kár, kár! - feleié a jó magyar képű tolnai atyafi. - Nem lehet ám az utcáról megmondani, hogy a szobában miképpen kell a bútorokat elrendezni. Mikor visszatértem Olaszországba, és elmondtam ezt Kossuthnak, a nagy hazafi megrázta a fejét.
