Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
IX. Magyarország gazdasági föllendítésére irányuló működése
100 « De hát mindebből nem lett semmi. Türr hiába szívlelte meg a költő buzdító szavait: „Hass, alkoss, gyarapíts S a haza fényre derül,“ de mihaszna, ha minden nemes törekvése hajótörést szenvedett az intéző körök közönyén, avagy bátortalanságán s ebből eredő huzavonáján, mely végre is posványba fullasztott minden alkotó kezdeményezést, mert a kormányzó férfiak összes energiája — az egy Baross Gábor kivételével — kimerült a memorandumok tanulmányozásában, avagy gyártásában s az ankétek eredménytelen tanácskozásaiban. A sok bürokratikus kerékkötő, akiknek látóköre nem terjed túl az írószobán és előrelátása a hivatalos órán — szokta volt Türr keserű rezignációval mondani — megakasztotta az ő annyi gonddal, annyi lelkesedéssel s annyi idő- és pénzáldozattal elkészített terveinek a megvalósítását s megfosztotta Magyarországot attól a nagyobb arányú gazdasági fejlődéstől, mely hivatva lett volna a nép és nemzet anyagi jólétét eddig nem is ismert magas fokra emelni. Sok éven át emlegette ezt Türr keserű szemrehányással az elnöklete alatt álló Ferenc-csatornatársulat közgyűlésein, mert fájt a lelke s bizonyos önvádat is érzett — bár igaztalant — azokkal az angol tőkepénzesekkel szemben, akik az ő biztatására milliókat öltek a csatornába, aminek alig látják csak némi törekedés kamatját is, de mit tehetett ő róla, ha a kormány nem nyújtott módot a Ferenc-csatorna forgalmának zömét képezni hivatott többi csatorna kiépítésére és még a Bega-csatornának kilátásba helyezett kapcsolatba hozatalát sem valósította meg. A csatornázás mellett az ország akkori szomorú pénzügyi helyzete is megragadta mindenre kiterjedő figyelmét s 1869. november 4-én javaslatot tesz közzé a pénzválság orvoslása céljából 10 forintos vagy esetleg még annál is kisebb, 3% kamatozású ú. n. közvagyon-jegyek kibocsátására, melyek háromszoros ingatlan fedezettel bírnának. Ezek közforgalmú jegyek lennének s adó fejében is elfogadtatnának. Ezzel az ingatlan birtok mozgó tőkévé, forgalmi eszközzé válnék. Ezt a javaslatát megismételte 1874. június 12-én a pénzügyminiszterhez intézett iratában, hivatkozva Olaszországra, mely amikor csaknem hasonló bajban szenvedett, mint mi, nem riadt
