Kovács Zita (szerk.): A Türr István Múzeum kincsei. A bajai múzeum 20. század képzőművészeti gyűjteménye (Baja, 2002)
A két világháború közötti évtizedekben Oltványi szakmai élete, fő tevékenységi területe fordulatot vett: a húszas, harmincas években bankvezetőként, közíróként, szerkesztőként s műgyűjtőként tevékenykedett. Műgyűjtői, múzeumszervezői munkássága a művészeti szempontból legaktívabb évtizedéhez, az 1930-as évekhez kapcsolódik. Oltványi életformája részeként élt a kultúra áldásaival, szellemben egyenrangúként kereste a kor kiváló festőinek, a Gresham körének társaságát, vásárolta munkáikat. Gyűjteményéből vagy gyűjtése, nagylelkű ajándéka által sok remek műalkotás került magyar közgyűjteményekbe. Dinamikus egyénisége, páratlan szervezőkészsége s tehetsége elősegítette több bajai műgyűjtő magángyűjteményének gyarapítását, de említett erényei jól hasznosultak abban a sajátos előkészítő és szervezőmunkában is, amely egy múzeumi kortárs képzőművészeti gyűjtemény létrehozásához, a bajai múzeum 1936-os alapításához, majd 1937-es megnyitásához vezetett. A bajai múzeum intézményesülésének, önállóvá válásának folyamatába 1935-ben Oltványi Imre azzal az elképzeléssel kapcsolódott be, hogy Baján egy önálló kortárs képtárat, az első Új Modern Magyar Kép- és Szoborgyűjteményt kell létrehozni. A képtár megteremtése egy kortárs művészeti gyűjtemény kialakítását jelentette. Létrehozása széles körű gyűjtőmunkát kívánt, amelynek során Oltványi külön e célra, a képtáralapítás érdekében megszerzett alkotásokat eljuttatta a városba. Az ötlet megvalósításában s a bajai feladatok megoldásában az ekkor már Baján élő Miskolczy Ferenc festőművész volt Oltványi legfőbb szakmai partnere. A tervet Oltványi Baja város polgármesterével, dr. Borbíró Ferenccel egyeztetve dolgozta ki, melynek alapgondolata volt, hogy az akkori hivatalos művészetpolitika által kellőképpen nem támogatott alkotók munkáiból jöjjön létre a képtár, s az az élő, kortárs magyar művészet tükre legyen. Oltványi ígéretet tett arra, hogy amennyiben a város megfelelő helyiséget biztosít, úgy a kortárs művészek munkáiból egy 30-40 alkotásból álló kollekciót gyűjt öszsze, s juttat a városba teljesen díjtalanul. A város Törvényhatósági Bizottsága 1936. október 7-én határozott a múzeum és a képtár létesítéséről, múzeumi helyiségek kialakításáról. A múzeum- és képtáralapítás lehetőségének kereteit tehát 1936-ban megteremtették: megkezdődhetett a gyűjtőmunka, az intézmény tárgyi, személyi és szakmai felépülésének több évtizedes folyamata. A bajai képtár az 1930-as évek magyar múzeumtörténetében egy páratlan kortárs képzőművészeti gyűjtemény létrehozását jelentette, melynek gyakorlati megvalósítása is szinte egyedülálló. A gyűjtemény egy olyan széles körű gyűjtőmunka eredményeképpen jött létre, melynek Budapesten Oltványi, Baján pedig Miskolczy volt a mozgatórugója. Oltványi megnyerte az ügynek a Szinyei Társaság művésztagjait, a Gresham asztaltársaságot, a KUT-hoz, a római iskolához, az École de Paris-hoz, illetve a Szentendréhez, Szolnokhoz kapcsolódó alkotókat, ugyanakkor néhány kortárs műgyűjtő társát is arra buzdította, hogy gazdagítsa a szaporodó kollekciót. így kerültek az együttesbe a Gresham-köri műgyűjtők (Szilágyi Sándor, Hatvány Ferenc, Frankel József, Rózsa Miklós, Fruchter Lajos, Bartha Ferenc) kollek
