Kovács Zita, N.: Baky Péter. Találkozások - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 37. (Baja, 2020)

A MAOE elnökségi tagja, a Nemzeti Kulturális Alap Képzőművészet Kollégiuma szakmai szervezetek által delegált tagja és a Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagja.

Baky Péter művészete mélyen korunkban gyökerezik, s a kortárs emberhez, hozzánk szól. Ahhoz az emberhez, akiben önmagával és az élettel szemben a teljesség igénye él. Baky Péter művészete ezt a teljességet szolgálja: minden alkotásában míves mester, aki együtt lélegzik a művészettörténeti hagyománnyal és a kor művészeti áramlataival. A többlet azonban jellegzetesen az övé: a teremtett világ végtelenségéből és önmaga végességéből kihasított különleges világ. Ez a kettősség tökéletesen kiegészíti egymást, tökéletes harmóniában egyesül: gazdag, mély, színes, eleven, de ugyanakkor rendkívül drámai is. Szelídebb tájain a komoly áhítat zsoltárainak hangján szól, sodró erejű, expresszív vizuális meséiben komor, groteszk, szatirikus víziókra bukkanhatunk.

Alkotásainak szimbólumrendszere és képi üzenete kiszakítanak bennünket a kortárs valóság, a jelen idő és a tér korlátái közül, s az európai művészettörténet klasszikus forrásaihoz vezetnek. Mintha egy különös dráma jelenetei peregnének a szemünk előtt olykor logikus, olykor illogikus rendben. Ez a játékos és bizarr drámaiság Baky Péter művészetét alapvető módon meghatározza, leglényegesebb vonása munkáinak. Jókedv és humor,

hit és reménység, műveltség és fantázia, tárgyilagos megfigyelés és emocionális kalandozás társul egymással életművében szerzőjük kifogyhatatlan szellemét tanúsítva. Az alkotó ember természetes vágya fejeződik ki általuk: az a törekvése, hogy személyes emlékeit, élményeit papírra vetve dokumentálja, maga köré gyűjtse és megőrizze.

Baky Péter festészetének a figuralitással, a szürrealizmussal és a szimbolizmussal való érintkezését anakronisztikus jelenségként is értelmezhetnénk, de erről szó sincs. Grafikáin és színes pittkréta táblaképein felfedezhetjük, hogy az emberi test nem csupán anatómiai adottság, hanem belső lelki, szellemi központok székhelye, jelek, szimbólumok végtelen tartománya is, szétbontható, olykor mármár anyagtalan konzisztenciájú felület, amelyre a különböző feszültségű, végső soron az időt és a teret meghatározó jelek, ornamentumok montázsszerűen íródnak rá.

Baky Péter életművében a szent és a profán termékeny találkozásainak lehetünk szemtanúi. Erzsébet és Mária találkozásának 20-21. századi átiratai, a háromkirályok, a lator, Zsuzsanna és a vének vagy a tékozló fiú történetének üzenetét, M.S. mester és Leonardo ikonográfiáját izgalmas természetességgel ülteti át a kortárs világba. Profánnak tűnő témáiban, a képzőművészet, az irodalom, a színház, a cirkusz, a zene műfaji szimbiózisában gondolkodik. Alkotásainak egyik csoportjában a