Nagy Kálmán (szerk.): Nagy Kálmán - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 36. (Baja, 2019)
Azzal, hogy munkáinak elvont, szabad, organikus karaktert ad, a művészettörténet absztrakt és konstruktív expresszionista irányzatához kapcsolódik. Alkotásmódja, képi világa az irányzat képviselőihez hasonlóan gyakran tele van mitikus utalásokkal, fantasztikus teremtményekkel és kedves motívumaival, szimbólumaival: a madárfigura, a hajó és hangszerek variációival. Képeinek előre és hátra ható színdinamikai feszültségei a művész szemében jelképes értékkel rendelkeznek: a természet dinamikus erőit és ellenerőit testesítik meg. A síkszerü elemek együtt hatása feltétlenül megteremti a tér érzetét is, ami, mert közvetlenül nem igazolható és anyagtalan, a szellemi rendnek és rendszernek paradox, ám árnyalatokban költőien gazdag szintézisét teszi lehetővé. Nagy Kálmán a kötetlen festői mozdulatoknak felszabadító lendületével nyitja meg számunkra képei sajátos tereit. A nyitott, egymást átható formák egyfajta tömör egyneműséget eredményeznek a felületen, olykor egy-egy tárgy, madár, égitest, vagy természeti forma emelkedik ki pusztán a mindent elsodró alkotó energia áramlatából. A festőt nem érdekli sem egyegy elem kiemelése, sem a teljes absztrakció, sem a formára, vonalra és színre visszavezetett alkotás. Úgy fest, hogy egyre több elemet, mozdulatot, színt, felületet visz be a képbe: drámát, félelmet, fájdalmat, magányt, szeretetet, egy madarat, egy ajtót, egy hajót - elképzeléseit a térről, az időről, a valóságról és az álmokról. A befogadó szemeivel nézve mindennek egyetlen érzelmi benyomássá vagy gondolattá kell válnia úgy, hogy az alkotó számára teljesen közömbös, hogy milyen mértékben különbözik ez az ő érzelmeitől és gondolataitól. Nagy Kálmán müveit egyszerre kell festészeti, plasztikai és lelki minőségében meghatározni, mert csak így válhat a művész temperamentumának metaforájává. Nagy Kálmán abban hisz, hogy a festés közvetlen folyamatában - melyet érzelmei meghatározta állapotban jár végig - jut el a mű végső tartalmához. Hisz a közvetlenség energiájában, vágya a festésmóddal kikényszerített teljes „benne levés”. Művészeti kalandjában az autentikus részvétel számára a változásra készségben és a várakozás állapotában reményteljes, mert „a kép, a mű nem újramásolás, hanem párhuzamos teremtés. ”
