Kovács Zita, N.: „…nem írható át a nyelv szavaira”. Nagy István festőművész alkotásai Baján - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 34. (Baja, 2017)

magyar múzeumtörténetben. A gyűjtemény olyan széleskörű gyűjtőmunka eredményeképpen jött létre, amelynek Budapesten Oltványi, Baján pedig Miskolczy volt a mozgatórugója. Oltványi megnyerte az ügynek a Szinyei Társaság művésztagjait, a Gresham-asztaltársaságof a KÚT- hoz, a római iskolához, az École de Paris-hoz, illetve Szentendréhez, Szolnokhoz kapcsolódó alkotókat, ugyanakkor néhány kortárs műgyűjtő társát is arra buzdította, hogy gazdagítsa a szaporodó kollekciót így kerültek az együttesbe a Gresham-kör műgyűjtőinek, Szilágyi Sándor, Hatvány Ferenc, Frankel József, Rózsa Miklós, Fruchter Lajos, Bartha Ferenc kollekcióból alkotások, de ugyanígy ajándékozott műveket maga Oltványi, illetve több bajai kötődésű műgyűjtő (dr. Aszalós Imre, Márton Aurélné), valamint Nagy István özvegye és Baja város is.

A művek kiválasztását, ha szükséges volt cseréjét, budapesti összegyűjtését Oltványi vállalta és végezte 1936-38 között. Oltványi a Miskolczynak írt leveleiben beszámol a gyűjtés menetéről és helyzetéről. Ezek a dokumentumok egyértelműen mutatják, hogy 1936 végétől 1938 nyaráig tartott a begyűjtés.

Baja város Új Magyar Kép- és Szoborgyűjteményébe végül 62 táblakép és 12 szobor leltároztatott be Ebből 49 művet közvetlenül a felkért alkotók ajándékoztak abban a reményben, hogy a megszületendő képtár állandó kiállításban mutatja majd be az ajándékba kapott alkotásokat. Ezt a kollekciót egészítette ki az a 39 Nagy István műből álló együttes, melyet a művész halála után, 1937-ben özvegy Nagy Istvánná ajándékozott a képtárnak, s amely által létrejött a bajai képtár másik jelentős törzsanyaga. „A Nagy Istvánné-féle ajánlatot feltétlenül fogadjátok el! - írta Oltványi a bajai múzeumnak. Persze a képeket válasszátok ki, hogy változatos legyen." Okosan választani nem volt egyszerű dolog az anyag bőségére és az özvegy helyzetére való tekintettel. Miskolczy Ferenc úgy válogatta ki a kollekciót, hogy miközben lehetőség szerint az a lehető legteljesebb áttekintést adja Nagy István művészetéről, közben az özvegy se járjon „rosszul”.

„Sajnos - írta Miskolczy Oltványinak - természetesen a bajai válogatásnál én nem válogathattam ki különböző korszakaiból a legkiválóbbakat, mert hiszen az özvegynek nem akartam tönkretenni a létét, mert ő azokat tovább tudta adni és a

Dombos út, 1928

14