Nemes István - Kovács Zita: Új dalok Boglárkához. Madarak és angyalok, ecsetjátékok és álomképek Nemes István műterméből - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 32. (Baja, 2010)

NEMES ISTVÁN NEMESSÉGEI

Nemes István 1947-ben született, harmadik gyerekként, ahogy édesapja hazajött az orosz fogságból. Édesapja Tambovban volt fogságban, és az volt a szerencséje, hogy Jugoszláviába akart visszatérni, arra a listára iratkozott fel, s már 11 hónap után hazaengedték, a gombosiak meg például, akik Magyarországra akartak visszatérni, még 5-6 évig maradtak szegények.

Édesapja Gomboson született, de Hódságon tanulta ki a könyvszakmát, ott alapított könyvnyomdát.

Nemes Antal Könyvnyomdája — olvashatjuk egyik nyomtatványán. Majd, mint ahogyan ez minden komoly szakma esetében szokás volt, vándorútra indult, vándormesterként barangolt, Zágrábban járt, majd valahogy Pakracra került, ahol megismerkedett Daruvár mellett, Gyulavészen született későbbi feleségével, István édesanyjával. Közben megváltoztak a határok, és már úgy kellett hazaszökniük Hódságra Horvátországból. Alighogy hazaértek, édesapját a magyarok elvitték tartalékosnak, majd fogságba került. A bevonuló partizánok közben feldúlták nyomdáját, a szél szétfútta a sok papírost, beterítette az egész várost. Hódság egy pillanatra fehér lett. Tiszta fehér.

Ám ahogy az lenni szokott, édesanyja nem adta fel, megmentette a gépek egy részét. Más, német nyomdák is voltak ugyanis Hódságon, és ahogy apja hazatért, egy helybéli fehérorosz menekülttel (ha módomban állna, az ő életéről is szívesen feljegyeznék valamit, hiszen tudom, milyen különös emberek voltak ezek a fehéroroszok, nálunk például egy fehérorosz emigránsnak volt a legnagyobb, legizgalma-3