Nemes István - Kovács Zita: Új dalok Boglárkához. Madarak és angyalok, ecsetjátékok és álomképek Nemes István műterméből - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 32. (Baja, 2010)
házuk szép, valós hangulatában gyógyítkozom. Minden egyes tárgyát, cserepét, könyvét megcsodálom, érzem Baja urbs voltát; házukban a templomokhoz készült ikonértékű vázlatokat, mintadarabokat; a Fülepportrét, a Lányok a hátai templomban című képet csodálom; egy stílus megtalálása ez a kép, miért nem született ebben a stílusban egy egész életmű; a téli Vörös hídban gyönyörködöm még; a Mécs László-portréban, amelyen a költőpap szeme éppen olyan kék, mint fehér reverendáján a gombok; a gyerekportrékban gyönyörködöm; valamint ismerkedem Weintrager halaival, vitorlásaival és kakasos képével. Igen, a Férfi kakassal antologikus kép, mint a Lányok a hátai templomban, miért nem találkozni velük összefoglalókban; ismerkedem a Várakozókkal, egyáltalán sötét, mély - Vaszkó Erzsébet sötétségeit idéző - világával, amely egyszerre mozdul, mélyül az elvont és a konkrét felé, mozdul jó pasztásan; tanulom B. Mikii Ferenc festészetét; Istvánnál is találok belőlük, örülök ezeknek a festőknek, biztosan a fiatalabbakról is szólnom kellene, de ehhez több idő kellene. Én Bajából még igen kezdő vagyok, ezekre a festőkre azért van szükségem, hogy megtaláljam a közeget, ahová Nemes István művészete ágyazódhat úgy, hogy nyugodtan ingázhat O-Moravica és Baja, Baja és Milánó, Baja és Szardínia között. Mert a művészetnek egy ilyen kilengéshez kell egy tengely, egy ilyen szabad pálya, és én örülök, hogy ebből a pályából itt valamit megsejthettem, meg abból, ahová ágyazódik a kilengés tengelye. Mert én a mi művészetünket így szeretem, így szeretem tudni: állandó kilengésben, hátrányunkból adódó előnyünkként... És ezt én köszönöm Önöknek. Tolnai Ottó 15
