Solymos Ede: Élet a Dunán. A halászok, vízen járók élete Baján és környékén. A Türr István Múzeum Élet a Dunán című kiállításának vezetője - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 29. (Baja, 2004)

napi 20-25 mázsás teljesítményükkel a gőzmalmokkal nem vehették fel a versenyt. Sokan darálásra és paprikaőrlésre tértek át. A II. világháborút csak kevés hajómalom élte túl, ezeket 1952-ben hatóságilag leszerelték. (23. kép)

A feudalizmus idején más mesterségekhez hasonlóan a molnárok is céhekbe tömörültek. A bajai molnárcéh 181 5-ben kapott szabadalmat. Az alapító mesterek 19-en voltak, 1866-ban értékel a legmagasabb számot, a 76-ot, s ekkor ugyanennyi a malmok száma is a Szentistván (ma Bajaszentistván) és Szeremle közti Duna-szakaszon. 1872-ben a céh ipartársulattá alakult át, de 1925-ben. amikor már csak három malom maradt, ez Is feloszlott.

A molnárcéh védszentje a vízen járók patrónusa, Nepomuki Szent János volt. Az I 760-as évekből már van adatunk rá, hogy Baján kápolnája volt, és ünnepén körmenetet tartottak. Később a molnárok vezetésével május 15-én este vízi felvonulásokat rendeztek. A „Jánoska-eresztésen” a szentjánosi (Baja Duna-parti városrésze) kápolnában őrzött szobrot lampionokkal világított, feldíszített dereglyén, zeneszóval a Sugovicán a város főtere alá hozták, a molnárok és a város vezetői kölcsönösen köszöntötték egymást, ezt követte a molnárok mulatsága. Az 1930-as évektől a molnárok helyett már a város rendezi meg ezt a látványos vízi felvonulást.

26

21. /ipatini ladik