Solymos Ede: Élet a Dunán. A halászok, vízen járók élete Baján és környékén. A Türr István Múzeum Élet a Dunán című kiállításának vezetője - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 29. (Baja, 2004)

10. Kerítőháló

partra húzzák. (10. kép) Erős sodrású vízen laptáros farhámmal, botra támaszkodva tartja a hálót a halász. (II. kép)

A mély és öblös laptolót főleg jégzajláskor használták, és két ladikra szedték fel. Kisebb, kétemberes változata a fiák. Ma már mindkettő nagyon ritka.

A tükrösháló hármas szerkezetű, két nagyszemű, vastagabb fonalból kötött háló között egy apró szemű, vékony „léhés” van, a hal ebben fogódik meg. Az 50-60 m hosszú, fenékre ólmozott hálóval kecsegét, a felszínen járóval balintot fognak, de rekesztésre is használják.

A búuárhálót a II. világháború után, Komárnóból (ma Szlovákia) Dunaszekcsőre áttelepült halászok honosították meg az alsó Dunán az ’50-es években. A búvárhálót egy deszkából készült, háromszög alakú ún. kutya feszíti ki, s ez egy csónakot pótol.

A kifogott hal előbb a ladikba vagy a nyargaló bárkába kerül, hosszabb tárolásra szolgált a faragott orrtőkés állóbárka. Minden vízparti városnak volt halpiaca, ahol halászok, halkereskedők árulták a halat. Baján a Sugovicaparton s több utcában volt halpiac. A nagy halakat - pl. harcsa - darabolva árulták. (12. kép)

17