Kovács Zita - Bálint Attila : Az Éber-Emlékház. Id. Éber Sándor, ifj. Éber Sándor és Éber Anna művészete - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 28. (Baja, 1999)

portréja az anya iránti mélységes szeretetről és csodálatról tanúskodik. Édesapám alszik c. festményével az apának állít emléket azzal az erővel és hittel, amit egykor tőle kapott. Költői hitvallása szól hozzánk minden alkotásából: „Az életet látom meg minden rügyben, fákat, virágokat, naplementét... Lelkem érzelmeit, szimbólumokat festek... Akkor vagyok boldog, ha festhetek, bármilyen fáradt vagyok, új erő költözik belém."

Az Éber-emlékházban tett látogatás során felmerülhet a kérdés: Mi ez a hely? Képtár, múzeum - esetleg néprajzi gyűjtemény? Egyik sem, mégis mindegyikből valami. Kétszáz esztendő keresztmetszete. Egy ház, amely a századfordulón két apró szobából és egy konyhából állt. Az évek múlásával, a hét Éber-gyermek megszületésével újabb és újabb helyiséggel toldották meg az épületet, míg kialakult mai formája - ez a ház építészeti története. Van azonban egy másik története is, melyről ifj. Éber Sándor 1981 őszén így mesélt: „Ahogy a Duna-parton, a leszakadó, agyagos parton látod, hogy mikor van áradás, mikor van agyagos lerakódás, ebben a házban is így, 150-200 esztendő óta hol fellobbant az olajmécs, hol elhalványult, majd újratöltődött..."

Lehet-e elfogultság és nosztalgikus szomorúság nélkül nézni ezeket a képeket, ezt a házat, az Éber-emlékházat egy évszázaddal később, a XXL század küszöbén? Egy házat, amely beszél hozzánk, megszólít bennünket egy kisvárosban, Baján, a csendesen kanyargó Jókai utcában, egy házat, amely megszólítja és visszavárja az odalátogatót.

12