Solymos Ede: Ki volt Jelky András? - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 25. (Baja, 1983)
— Hofrat — udvari tanácsos összecsengése és ugyanakkor jelentésbeli különbsége mégcsak jobban emeli jelentőségét. Ehhez járul még bizonyos vagyon, ami biztosítja a polgári jólétet. Mindez elegendő ahhoz, hogy Budán kellő tisztelettel övezzék a világlátott, s akkor már nyilván betegeskedő honfitársukat. Emlékét az évtizedenként megjelenő rövid kis életrajzok tartják életben, míg végül Hevesi nagy fantáziával megírt könyve olyan regényhőst faragott Jelkyből, aki nemcsak minden helyzetben feltalálta magát, hanem a nemzeti önérzetet is legyezgette: íme az egyszerű magyar szabólegény a maga erejéből a holland kormány egyik jelentős személyiségévé küzdötte fel magát, s ezzel hazájának is dicsőséget szerzett, akinek emlékét Batáviában mai napig is őrzik. Ez utóbbira utal a Magyarság c. napilap 1936. ápr. 17-i számában az a hír, hogy Jelky három emlékművének fenntartására a batáviai tanács jelentős összeget szavazott meg, egy holland újság szerint. Az Indonéz Köztársaság Nemzeti Levéltárának levélbeni közlése szerint a három emlékműről semmi adatuk sincs.52 JELKY LÁNYAI Végezetül tekintsük át Jelky Batáviában maradt leányainak sorsát. Margaretha Henriette 1762-ben születhetett, hisz az idézett végrendeletben 1766-ban négy évesnek írják. 1776 októberében még sem ő, sem húga nincs férjnél, hisz apjuk a szomszédok gondjaira bízza őket. 18 éves lehet, mikor férjével együtt végrendeletet készít. Az „alapszöveg” megegyezik a már ismertettével, azért itt csak a személyes vonatkozásokat idézzük. 1780. április 10-én Herman Scheltus közjegyző előtt megjelent nemes Casper Joseph Celestijn itteni polgár és Margaretha Henrietta Jelieke asszony, házastársak, akik a városban laknak a Leepelstraaton (Kanál utcában). Ügy rendelkeznek, hogy az előbb elhaló általános örökösévé teszi meg a továbbélőt. Ez tartozzék gyermeküket vagy gyermekeiket felnevelni, a törvényes részt kiadni. „Mégis, ha úgy történnék, hogy a Végrendelkező Hölgy gyermek vagy gyermekek hátrahagyása nélkül fejezné he ez ideiglenes életét, akkor és arra az egy esetre kijelentette O Nemessége (az asszony), hogy ugyanez a törvényes rész az ő atyjának, Nemes Jan Andries Jeliekének, e város és környéke volt Heemraadjának — aki e környékre visszatérőben van — biztosítja teljes joggal és címmel”. 43
