Solymos Ede: Ki volt Jelky András? - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 25. (Baja, 1983)

A fenti végrendelet több szempontból érdekes számunkra. Már az elején feltűnik, hogy Jelky mint „nemes” szerepel. Hogy ezt a címet hol szerezte, nem tudni, mert apja nem volt az, különben a bajai anyakönyvekben, tanácsi jegyzőkönyvekben azt biztos feltün­tették volna. Lehet, hogy ez a cím a Batáviában betöltött tisztségé­vel járt. Felesége a végrendelet készítésekor erősen terhes állapot­ban van. Gyermekük nyilván kicsi korában meghalt, mert a későb­biekben csak a két lányról, Henriettáról és Mária Magdalénáról em­lékeznek meg. Itt emlékeztetünk arra is, hogy András nővérei közt volt egy Mária Magdaléna nevű, a névadáskor nyilván arra gon­dolt. Az a kijelentés, hogy vagyonuk nem éri el a 2000 birodalmi tal­lért, a végrendeletek visszatérő formulája, jelentőségét nem ismer­jük, nyilván e fölött különleges intézkedések is szükségesek. A végrendelkezők nem írják alá az okmányt, csak a közjegyző, aztán az árvakamara az egészet bemásolja a maga irattárábá. Fotó­másolatunk erről készült. 1767. február 24-én Jelkyt felmentik eddigi tisztségei alól, s ápri­lis 7-én kinevezik Heemraad-nak, más feljegyzés szerint a Heemraad­­ok tagja lett.43 (5. kép) Ez a tisztség szószerinti fordításban „udvari tanácsost” jelent, s ez alapot adott arra, hogy a Monarchia udvari tanácsosi rangjával azonosítsák. A „Hofrath” Ausztriában több ma­gas állású köz- és udvari tisztviselő, így a cs. és kir. ház, a közös külüngyminisztérium előadó tanácsosainak és a legfelsőbb bíróság bírói tagjainak hivatalos címe volt. Kitüntetésként is adományoz­ták. Nem azonos azonban a „titkos tanácsos” ranggal vagy címmel, mely eredetileg közvetlenül a fejedelem elnöklete alatt a legfon­tosabb országos ügyekben határozó testület tagját jelentette, később azonban már csak kitüntetésként adományozták főleg miniszterek­nek, államtitkároknak. A Heemraadok Testületét 1664-ben kelt határozattal állították fel Batáviában, hogy hírt adjanak a határok átlépésével kapcsolatos viszályokról a Batávia környékén fekvő országrészekben, de a Tes­tület feladata volt az utak, hidak, csatornák, gátak, töltések és ár­kok karbantartása. A Testület 1809-ben szűnt meg, feladatait a Nép­bírók Testületé vette át.44 Ez nyilván megtisztelő feladat és megbízatás, némi tisztelet­díjjal, ami évi 10 forintot jelentett, míg egy matróz fizetése 9 ft volt. Ugyanakkor van der Parra főkormányzó 1200.— forintot ka­pott. Ennek ellenére a Heemraad feladatkörébe nem tartozott aja-34

Next

/
Oldalképek
Tartalom