Solymos Ede: Ki volt Jelky András? - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 25. (Baja, 1983)

— halászni járnak,

— nagyobb kirándulásra készülnek,

— indulás előtt vendég érkezik, a gazda nem jöhet, a felügyelő és egy fiatal mór társaságában indulnak halászni több napi élelemmel, hogy a vendégségre halat fogjanak,

— a kegyetlen felügyelőt Robinson a vízbe veti, s fegyverrel kényszeríti — mivel jó úszó — hogy a partra ússzon.

— több napi út után egy portugál hajó vette őket a fedélzetére,

— partot érve a kapitány megvásárolta a csónakot és a mór fiút.39

(Hevesi ezt a részt gondosan kihagyta a regényből, hisz mai felfogás szerint nem valami emberséges cselekedet, hogy a bajban hű társát Jelky eladta rabszolgának. A maga korában ez természetes lehetett.)

A két történetnek ilyen mérvű egybeesése aligha lehet véletlen. Kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy Jelky Defoetól kölcsönözte. De ha a szökés nem valódi, az egész rabszolgaságot is kétségbe kell vonnunk.

Akár volt rabszolga, akán nem, az már kétségtelen, hogy hamarosan megérkezett Batáviába.

Vint úr nevével ugyan nem találkoztunk, de volt egy Mosel — s nem Messel — nevű főkormányzó, aki 1761. május 19-én halt meg, s utódja P. A. van der Parra, aki 1775-ben halt meg.

A legbiztosabb dokumentum azonban a batáviai házassági anyakönyv 1758. okt. 12-i bejegyzése, mely szerint „Andreas Jelieke Alsó-Magyarországból, Baja városából, itteni polgár, nőtlen fiatalember (megjelent). Elisabeth Seguin-nel, a Zeelandi Middelburg-ből, hajadon” és házasságot kötöttek.40 (3. kép) Ebből már kétségtelenül tudjuk, hogy Jelky Andrásról van ázó, és azt is, hogy nevét Jelleke-re változtatta, ami a hollandok számára könnyebben kiejthető volt.

28