Solymos Ede: Ki volt Jelky András? - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 25. (Baja, 1983)

ról ír, hogy megjelent a második kiadás is „csinos képekkel illustrálva” és újra kivonatosan ismerteti, bemutatva néhányat a képekből is.2'1 Ugyanebben az évben jelenik meg „Onkel Tom” álnéven a Franklin kiadásában német nyelven is a regény.25

Hevesi hivatkozik is a forrásaira: Hormay’s Archiv, Sartori’s Pantheon, Csaplovics és Sándor István általunk már ismertetett munkái.23 Ezek ismeretében csodálhatjuk az író fantáziáját, ahogy kikerekítette, kiszínezte a kalandokat. Talán háládatlan feladat most lehántani a mesét, és anyakönyvi, levéltári adatokkal egy regényhős életútját kicövekelni.

A CSALÁD

Az apa Ilka János György szabómester volt. A János név csak az anyakönyvekben fordul elő, a polgári életben csak Ilka Györgyként szerepel. Mint András életrajzában olvashattuk I. Lipót (1657 —1705), I. József (1705—1711) és III. Károly (1711—1740) királyok alatt katonáskodott és résztvett Belgrád ostrománál (1717) is. Ez után telepedett le Baján, tehát 1718 körül, s ekkor köthetett házasságot a 18—20 éves Kellner Évával.

A bajai szabó és szűrszabó céh 1739-ben megkezdett mesterkönyvében az elsők közt találjuk az ő nevét, és 1753-ig többször előfordul, sőt 1748-ban céhmester is.20

1755-től a városi tanácsnak is tagja, 1759-ig a belső — ez a mai végrehajtó bizottságnak felelt meg — 1760-tól haláláig a külső tanács tagja (tanácstag), sőt 1757-ben a bírói tisztet is betöltötte. Ebben az időben a városi tanács tagjait a polgárság évenként választotta, egyenlő arányban magyar, német és dalmata nemzetiségűeket, s a bírói tisztség is évente változott a három nátió közt. Ilka György mindig a németek közt szerepel. 1763-tól a neve mellé írják a „senex” — idős, agg — jelzőt, 1765-ben és 66-ban a „jubilatus”-t. Hogy ez valójában mit jelenthetett, nem tudjuk, talán azt, hogy több mint 10 éve a tanács tagja.

1764-től viszont már nem Ilka, hanem Jelka néven szerepel.27

1758-ban bemutatott egy szerződést, mely szerint — miután törvényes utódairól gondoskodott. — vidéki házát, mely egy udvaron két épület, mint saját szerzeményét 300 forintért eladta Perger Istvánnak.25 Hogy ez a „vidéki” ház hol állott, sajnos nem tudjuk.

20