Nagy István művészete. Az 1973. október 18-án Baján megtartott tudományos tanácskozás előadásai - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 23. (Baja, 1975)

Murádin Jenő: Nagy István Kolozsváron

zeg, durva szenvedélyek izzanak, mély bánatok titkos vádja lappang, anyai önfeláldozás bibliai fensége sugárzik, vagy alattomosság bujkál, hetyke paraszti gőg hetvenkedik. Kain tekintet riaszt meg vagy ábeli jámborság tárul ki. Tulajdonképpen az emberiség meztelenre vetkőztetett önvallomását látjuk meg benne. . . Szénégetők, országút csavargói, hajcsárok, utcaseprők, kanászok, esett proletárok, fegyencek, vándorcigányok, erdei favágók furcsa karavánja vonul el előttünk abban az élő panoptikumban, amelyet Nagy István ábrázol elénk megrázó igazsággal.”

Már a kiállítás bezárta után kelt a Pásztortűz (május 9.) és A Himök (május 15.) kritikája. Érdemlegeset nem mondanak, az utóbbinál mégsem érdektelen elidőzni. A konzervatív beállítottságú lap cikkírója a tárlat valamennyi méltatójával replikázik. Nagy István — írja — „semmi esetre sem az a felhőkarcoló művészi titán, akinél különbet nem szült erdélyi anya.” Am ez a diszszonáns hang az egyetlen, mely sokalja a sikert, amely kisebbíteni kívánja a kiállító érdemeit.

Szerencsés véletlen folytán került elő nemrég a 26-os Nagy István kiállítás kétnyelvű katalógusa. A 45 kép címszerinti leírását, portrék, magyar-román paraszttípusok, székelyföldi tájak, házsongárdi rajzok, néhány csendélet hiánytalan felsorolását találjuk benne. A Minerva RT füzetes nyomtatványának egyetlen szépséghibája a kiállítás dátumának (május 1—5.) „elírása” lenne. Azazhogy mégsem... Szerkesztői nem tudhatták: „az év kiállításának” példátlan közönségsikere kiköveteli a tárlat nyitvatartásának meghosszabbítását.

...Kolozsvár három egymást követő esztendőben nyitja meg kiállítótermeit Nagy István képei előtt. A huszonhatos esztendő felejthetetlen élménye hozza el tisztelőit, már az új világégés küszöbén 1939-ben kolozsvári emlékkiállítására is. A három Duna menti nép, melynek fiait, egyszerű embereit festette — Solymár István szavaival — humánuma határok felettiségét érezte meg képeiben.

68