Nagy István művészete. Az 1973. október 18-án Baján megtartott tudományos tanácskozás előadásai - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 23. (Baja, 1975)
Murádin Jenő: Nagy István Kolozsváron
Murádin Jenő: NAGY ISTVÁN KOLOZSVÁRON (Egy kiállítás 1926-ban) Csak a vulgarizáló művészetírás állítja, hogy Nagy István a falut festette, míg városra kiállítani jött. Bizonyos, hogy legjobban szülőföldjén érezte magát, hogy a havasok világa, a Hargita, Csík és Gyergyó, a Gyilkos-tó festői vidéke ihlették képzeletét. De közömbösen nem hagyta a város sem. Ha urbánus tájakat nem festett, vagy csak igen-igen keveset, típusait a városban is megtalálta. Kisembereket, elesett szegényeket, külvárosiakat, favágókat, fuvarosokat vitt fel a műtermébe, hogy egy-két óra vagy akár rövidebb idő alatt portrévá-típussá örökítse vonásaikat annyira kedvelt technikájában, a pasztellben vagy szénben. Kolozsváron ezeket a képeket ismerik legelébb is tőle. Baráti köre e képek elkészülténél asszisztálhatott. Ez a baráti kör hozta aztán össze kolozsvári kiállításait is, melynek visszhangja szűkebb hazájában a festő budapesti felfedezésével mérhető. Pályaívének éppen metszéspontjaiba rajzolható be Kolozsvár. Nem véletlen hát, és nem is elfogultság, ha Kolozsvár-közelből is a miénknek — a miénknek is — tudjuk. Találkozásaink Nagy Istvánnal ott kezdődnek, hogy „mezőgazdászi” pályáját feladva, édesanyja biztatására, a kolozsvári tanítóképzőbe iratkozik be. Diplomáját szerzi meg itt.; képesítést egy kenyeret adó szakmára. Tudjuk azt is, hogy két éven át éppen e diploma segíti hozzá a megkapaszkodáshoz. Tanítóskodása a véletlen útjait egyengeti. A véletlent, hogy rajzaira, növendékei iskolai kiállítására felfigyeljenek, hogy a művészképzés akkori hagyományos útjának — Budapest, München akadémiáinak — végigjárására kényszerítsék. Igen, kényszeríteni kellett rá! Hiszen Nagy István nem készült festőnek. Talán nem is gondolt a lehetőséggel. Nem kevésbé igaz azonban, hogy nem itthon, nem Erdélyben és nem Kolozsváron fedezik fel. Éppen ötven éve, 1923-as kiállítása hozza meg azt a revelációt, mely hízelgő, de általa sohasem kívánt s 65