Nagy István művészete. Az 1973. október 18-án Baján megtartott tudományos tanácskozás előadásai - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 23. (Baja, 1975)

Bánszky Pál: Nagy István festészete és a népművészet

mint a „makáma-elv” ér vényre jutásár a Nagy István alkotói módszerében.

E mostani gondolatmenet is arra vállalkozik, hogy néhány lényegesnek tűnő kérdés megfogalmazásával tovább fűzze az eddig ismertetett szempontok sorát.

Témánk szempontjából is nagyobb hangsúly illeti Nagy István paraszti származását és életmódját. Ö nem felülről és kívülről nyúl a népművészet hagyományaihoz, nem átéli, hanem benne él a parasztközösség művészetében és kultúrájában. Ö nem tanulmányozza a népművészetet múzeológiai, illetve kutatói értelemben, hanem életvitelében, magatartásában azonosulásig együtt él vele, maga is a nép életmódját éli. Ezért nem viselkedik sohasem úgy, mint a messziről jött idegen, aki rácsodálkozik a számára szokatlan dolgokra, s nem is mindig a leglényegesebbekre, hanem éppen arra, ami a tekintete elé kerül. Nagy István tanítómestere a természet és az élet volt. Felhalmazott megfigyeléseit, tapasztalatait, nem kívülről jövő indítékok alapján, kiemelt programként valósította meg. hanem organikusan tehette és tette egyéni művészetének részévé.

Nagy István művészete abban a tekintetben is rokon a népművészettel, hogy képzőművészetünkben ö képviseli és szólaltatja meg talán a legtermészetesebben és egyúttal a legösszetettebben a népek testvériségének mindig aktuális, igazán korszerű gondolatát. Az archaikus, szenzuális jegyeket őrző népművészetben egyszerre vannak jelen az ethnikai és a nemzetközi vonások. Ez a nyitott horizont, az egymásrautaltság, hatványozottan érvényesült Közép-Európában. Bartók és Kodály munkásságából, továbbá elsősorban a környező népek tudósai által feltárt összefüggésekből ma már sokoldalúan áttekinthetjük a kölcsönhatás számtalan megnyilatkozását. ,,A Dunának, mely múlt, jelen, s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai.” Nagy István festészete — akárcsak a népművészet — hitelesen ethnikai-nemzeti, és egyben közép-európai is. A magyar képzőművészet történetében ö közelítette meg leginkább Ady, Bartók és József Attila emberi-művészi hitvallását közös dolgaink rendezésében.

A népművészet közösségi művészet. S habár esetünkben a festészetet egyetlen alkotó ember műveli, a közösség determináló hatása az egymásra utalt, összetartozó embereiben munkál. „Olyanok, mint az erdőn a fák. — írja Dési Huber István. — Némán, görcsö-56