Nagy István művészete. Az 1973. október 18-án Baján megtartott tudományos tanácskozás előadásai - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 23. (Baja, 1975)
Aszalós Endre: Nagy István bajai időszaka
Aszalós Endre NAGY ISTVÁN BAJAI IDŐSZAKA A Mester életútjának ismeretében az utolsó fél évtizedet (1933- ban történt bajai letelepedésétől 1937-ben bekövetkezett haláláig tartó időszakát) viszonylag a legnyugodtabbnak tarthatjuk előző vándoréveihez képest. Az életvitel állandóságának, megállapodottságának relatív voltát azért kell említenünk, mert — noha Nagy István eddigi kóborló életét felcserélte a végleges letelepedéssel — családjának élete továbbra is szüntelen küzdelem a megélhetésért, a biztosabb egzisztencia megteremtéséért és nem utolsó sorban művészetének választott városán belüli társadalmi elismertetéséért. Anyagi bázis hiányában nyomorúságos szükséglakásban húzódott meg feleségével és négyéves fiával egy régebbi ismerőse jóvoltából; s annak ellenére, hogy a Mester igyekezett társadalmi érintkezést kiépíteni itt élő kollégáival, a város polgárságával, utóbbi számára személyisége mindvégig idegen maradt, művészete pedig értetlenségbe ütközött. Bár festőtársai: Ágoston Vencel, idősebb és ifjabb Éber Sándor, Miskolczy Ferenc kapcsolatot tartottak vele, megbecsülték, szerették és felismerték korszakos jelentőségét, az akkori képzőművészeti közműveltségből fakadó társadalmi közönyön ők sem tudtak változtatni Nagy István érdekében. Tudunk megrendelésre készült portrékról, amelyek visszaadásra kerültek; néha-néha előforduló „műteremlátogatásról” a nyomorúságos lakásban, ami a vásárlást tekintve legtöbbször eredménytelen maradt, vagy mindössze értéken aluli eladást jelentett. Csak néhány tehetősebb család érdeklődése enyhített időszakonként a krónikus szegénységen, ami végigkísérte a Mester életét. Súlyosbította a helyzetet, hogy idegkimerültsége, pesti kórházi kezelése után került a városba, s eddig vázolt körülményei teljes felépülését nagyban gátolták. Mindezeket tekintve méginkább figyelemre méltó, hogy Nagy István alkotókedve töretlen maradt, műfaji sokoldalúsága tovább szélesedett és művészi erejét fenn tudta tartani haláláig. Erre a megállapításra enged következtetni az a tény, hogy a fél évtized alatt 45
