Nagy István művészete. Az 1973. október 18-án Baján megtartott tudományos tanácskozás előadásai - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 23. (Baja, 1975)
Tóth Antal: Nagy István úgynevezett "Bakony korszaka"
labb az 1923-ig készült és biztosan datálható tájképektől. A kérdés az, hogy ennek az egész korszaknak az elején készült bakonyi képek milyen előzményekhez és miként kapcsolódnak. Ügy tűnik, hogy a Bakony tájképek előzményeit elsősorban nem a korábbi tájképek körében kell keresnünk, hanem az évtized közepére datált — és feltehetőleg akkor is készült — portrékon és háromnegyedes kivágású figurális képeken. Ezeken figyelhető meg ugyanis arra a lapidáris és monumentális formaalakításra és a téri mélység leszűkítésére irányuló szándék, törekvés, amely a Bakony képeken valósul meg végérvényesen. Valószínű, hogy a figurális képeken is a bakonyi képekhez hasonló tisztaság fokára érlelődtek volna ezek a sajátosságok, — mégpedig nem évek múlva, amint az bekövetkezett, — ha nem jön közbe — váratlanul — Nagy István erdélyi útja.20 Felkészületlenül érheti őt. Erre vall, hogy ott is portrézik inkább, mint tájat fest, portrékat állít ki első ízben. Mi mással, mint a tájélmény nagyságához és váratlanságához mért, valamint a portrékon kialakulóban lévő festői problémáknak a tájképre való adaptálásában érzett felkészületlenséggel, magyarázható ez. És az is, hogy a házsongárdi dombokon kívül 1925-re csak igen bizonytalanul tehetünk erdélyi tárgyú tájképeket. Bár ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem is léteznek ilyen képek. Ügy tűnik, hogy Nagy István első erdélyi látogatását követő bakonyi útja menekülés a rázúduló, megrázó erejű Erdély élmény elől, egyben erőgyűjtés Erdély újabb festői okkupációjához. Tudatos elhatározásnak véljük, hogy éppen a dús tájplasztikai képet nyújtó, motívumanyagában elég egyszerű, de az erdélyi tájakkal analóg Bakonyt választja munkahelyül Nagy István. A bakonyi tájképeken viszi az organikus kifejlődés útjára a portrékon anticipált festői problémákat és ezzel művészi eszközöket nyer a későbbi, alig fél évvel későbbi, erdélyi képekhez. Nagy Istvánnak szüksége volt az Erdéllyel való találkozásra a Bakony korszak létrehozásához. Ez a másodszori antheuszi földérintés vezeti el őt az expresszív képalakítás szabadságának átéléséhez. A viszontlátott Erdély iránt érzett nosztalgia szítja a bakonyi képek expresszív tüzét. Így a Bakony korszak kvalitásainak teljes elismerése mellett is azt érezzük, hogy Nagy István miközben a Bakonyt festi, Erdélyre gondol, lelki szemeivel Erdélyre tekint. 40
