Nagy István művészete. Az 1973. október 18-án Baján megtartott tudományos tanácskozás előadásai - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 23. (Baja, 1975)

Pap Gábor: Adaléknak Nagy István "alföldi" korszakához

40. szám alatt reprodukált — pasztellkép, amelynek egy nem kevésbé „erős” pár darabjáról 1964. augusztus 3-án készítettem ceruzavázlatot a budapesti Szt. István körúti Bizományi Áruházban. („Nő fák alatt”, p. p. 65x52 cm — ma ismeretlen helyen.) Az eset azért különösen érdekes, mert Tornyai ebben az időben már némileg más stílusban dolgozott, így Nagy István ezúttal ismét inkább a saját emlékképei után indulhatott el, mintsem a közvetlen látványélmény alapján — akárcsak a késői erdélyi témájú pasztellek esetében.

c) Még több szó esett — méltán! — Nagy István és Koszta József viszonyáról, a köztük kialakult kölcsönhatásról, amely kétségkívül éppen az általunk tárgyalt időszakban volt a legszembetűnőbb. A kölcsönhatás többek között a közös témaválasztásban is megnyilvánult. Példaként a szentesi cigánysorról készült szénrajzokat és pasztelleket említhetjük (Baja, Krammer gyűjtemény; Budapest, Pásztor Lajos gyűjteménye, stb.), vagy a Szélmalmok című szénrajzot, ugyancsak a Pásztor-gyűjteményből. A rokonság azonban a művek komponálásmódjában, sőt a színadás sajátosságaiban is kimutatható. Ez utóbbira különösen jellemző a sárgáskék és a kéknek erős kontrasztja (harmadik főszínként általában az élénk vörös is megcsendül ezeken a képeken!), amely a huszas évek elején úgyszólván alaphangjává válik a Nagy István-pasztelleknek. (Ház, Baja, Klossy-gyűjtemény; Tájkép, olajtempera, 1921. MNG 2210.) Ez az erős, telt hangzás egyidőben szólal meg a pasztelleken és az olajképeken. Ez utóbbiak között ekkoriban néhány egészen jelentékeny darabot is találunk, a lemaradás azonban a pasztellekhez képest egyre szembeszökőbb — különösen az azonos témát feldolgozó különböző technikájú festmények szolgálnak jó tanúbizonyságul erre. (Falusi utca, 1925. k. MNG 2808.; Domboldal házakkal, pasztell, MNG.)

Tanulságos összevetni az állatalakok erőteljes, olykor mármár nyersnek ható mintázásmódját is Kosztánál, illetve Nagy Istvánnál. (Koszta: Legelő tehén, MNG.; ill. Nagy István: Nyáj — reprodukciója Lyka K. i. m. 21. képe.) A pasztellképen félreismerhetetlen a pasztózus olajfestés-technika hatása. A fenti Kosztaképhez egyébként még találóbb analógiának kínálkoznék a Pásztor-gyűjtemény egyik igen kvalitásos pasztellje (Mezőben legelő birkák), amelynek képkivágata is hasonló a Koszta-képéhez. Szépen mutatja a rokonságot egy másik, pihenő teheneket ábrázoló pasztellkép is, amely ma a MNG tulajdonában van.

Arra, hogy Koszta jó barátságban volt Nagy Istvánnal, szám28