Nagy István művészete. Az 1973. október 18-án Baján megtartott tudományos tanácskozás előadásai - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 23. (Baja, 1975)

Pap Gábor: Adaléknak Nagy István "alföldi" korszakához

László Gyula professzor úr szíves közlése folytán azt is tudjuk, hogy a szerződés értelmében időszakonként cca. 5000 korona őszszeget utalt ki a cég a művésznek. Erről az összegről Rudnay Gyulával folytatott levelezéséből értesülünk. (A szóban forgó levél László Gyula professzor birtokában van, minthogy azonban a levél szövegének közzétételére nem nyertem tőle engedélyt, így a szószerinti idézéstől ehelyütt eltekintek.)

Mielőtt a kérdésben a koronatanút, a művész özvegyét meghallgatnánk, álljon itt még egy érdekes híradás, a „raktárra termeltetés” jellegzetes — és tegyük hozzá mindjárt: a „kényes” ügykezelést némiképpen indokló — műkereskedői módszeréről, a már ismert Kocsis Béla szíves szóbeli közlése nyomán: „A Wolfner-cég Andrássy-úti irodája alatt, a pincében egymás mellett sorakoztak a képek ..

Végül özvegy Nagy Istvánná adatait ismertetjük. Az első beszélgetéskor, 1960. XI. 6-án, az általam előre megfogalmazott kérdőív egyik kérdése ez volt: „Wolfner-féle szerződés — mikor, meddig?” A válasz így hangzott: „1919—1926. ...Az 1926-os katalógus képanyaga mutatja a Wolfner-korszak stílusát! „Ehhez a — megítélésem szerint rendkívül fontos — közléshez második látogatásomkor, 1961. I. 24-én, a következő kijelentést fűzte a művész özvegye: „Mednyánszkynak öt évre volt szerződése a Wolfner céggel. Nagy Istvánnak is öt évre volt, utána két évvel meghosszabították. Dömösön festett 1926-ban, közvetlenül a házasság után, akkor jött az utolsó pénzösszeg Wolfnertől.”

összefoglalva a fentieket, elmondhatjuk, hogy a jelek szerint a Wolfner-cégnek, közvetlenül a kiadó-tulajdonos Wolfner Józsefnek és később fiának, a nagyműveltségű, festőművésznek is jelentős, Farkas Istvánnak meghatározó szerepe volt az 1919 és 1926 között kibontakozó ún. „alföldi” korszak arculatának kialakításában. A szokványos kapitalista műkereskedői gyakorlat, a raktárra termeltetés ténye bizonyítottnak vehető. Ez a tény pozitívan értékelhető, ha azt vesszük figyelembe, hogy viszonylag egyenletesen nyugodt, gondatlan anyagi körülményeket biztosított a művésznek. Negatív előjelűvé válik azonban ugyanez a tény, ha meggondoljuk, hogy Nagy István ebben az időszakban fokról-fokra elveszíti közvetlen kapcsolatát eredeti inspiráló és felvevő elemével, a szegényparasztsággal, általánosabban fogalmazva: a vidéki, zömében agrárproletariátussal. A rendszeres visszajelzés megszűnik, és ez a kapcsolat-lazulás olykor szemmel látható, másoktól, más nézőpontból is megfigyelt és regisztrált laposodást, felhígulást eredményez pik-24