Nagy István művészete. Az 1973. október 18-án Baján megtartott tudományos tanácskozás előadásai - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 23. (Baja, 1975)

Pap Gábor: Adaléknak Nagy István "alföldi" korszakához

szerdáján nemcsak a magyarság, de az egész világ egyik legnagyobb művésze érkezett Kolozsvárra, hogy itt--, töltsön el néhány hetet... Most 51 éves.” (3)

Hogy a fenti két dátum, 1919, illetve 1925 valójában korszakhatárt jelent-e a Nagy István-i pályaképben, azt most — hely és idő hiányában — nem vitatjuk, később a 3. pont tárgyalásakor lesz még alkalmunk e kérdésben — reméljük, megalapozottabban — állást foglalni. Már itt megjegyezzük azonban, hogy Nagy István életművében az egymást követő korszakok — egy kezdeti, valóban .,kezdő” periódustól eltekintve, amely legfeljebb az első háborús évekig terjeszthető ki! —• nem válnak el élesen egymástól, egy-egy korszakban különféle kifejezésformák párhuzamosan is jelentkeznek, és a fejlődést egyik korszakról a másikra semmiképpen sem tekinthetjük mechanikusan előre vagy magasabbra lépésnek. Az 1919-es évek nagyszerű portrésorozata (pl. a Magyar Nemzeti Galéria Fejkendős öregasszony-a) semmivel sem alacsonyabbrendű alkotás, mint bármelyik 1925-ös erdélyi, vagy 1929—30-as jugoszláviai mű. Az érett korszak remekei egyenletesen magas színvonalat képviselnek, és ez a színvonal most már az utolsó művekig nem változik számottevően.

2. Nagy István jellegzetes, már-már legendásnak nevezhető életmódja és munkamódszere nem e korszakában alakult ki. Ezért itt mindössze két tudósítást közlünk, mintegy jelzéséül annak, hogy a Surányi-féle regényes életrajzban (4) ismertetett korai erdélyi kóborlások „menetrendje”, évszakokhoz igazodása és célszerű tervezettsége a világháború után sem módosult, amikor a gyalogtúrák fő színtere áttevődött a mai Magyarország területére. Hogyan is festett hát ez a „nomád” életmód a gyakorlatban?

Az első tudósítás szerzője Lyka Károly. (Esti Kurír, 1923. október 21. „Üj művész a Nemzeti Szalonban.” MNG. 9459/58.)

• •■„Olykor benéz Pestre, nagy halom festéket, papirost vásárol, megint eltűnik s járja a tanyákat. Ha rossz az idő, felbukkan Pesten, beül a Fészek-klubba s hónapokig nem dolgozik. Aztán újra rájön a raptus: száz meg száz munka készül a cselekvés forró lázában, künn a szabad ég alatt, sokszor esőben, szélben”...

A másik híradás, Szokolay Béla tollából, 1925 május 31-én jelent meg a kolozsvári Pásztortűz-ben. („Nagy István festőművész”, XI. évf. 11. sz.)

• ••„Késő ősszel jelenik meg újból Budapesten. Télen át ritkán dolgozik. Műterme sincs, ott ül félnapokon át az Andrássy-úti étterem üvegablakja mögött és hosszan, nagyokat hallgat.”

21