Nagy István művészete. Az 1973. október 18-án Baján megtartott tudományos tanácskozás előadásai - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 23. (Baja, 1975)

Pap Gábor: Adaléknak Nagy István "alföldi" korszakához

Pap Gábor

ADALÉKNAK NAGY ISTVÁN „ALFÖLDI” KORSZAKÁHOZ

„A puszta geolológiai magányát egyetlen alföldi rajzoló sem tudta oly lapidárisan megragadni, mint ez a hegyek szurdokaiból idepottyant székely.” (Lyka Károly — idézi Surányi Miklós: N. I. 1923. 30. 1.)

Nagy István „alföldi” korszakát két, a művész szülőföldjével közvetlenül kapcsolatos esemény közé illesztette be az eddigi kutatás. (1) Az első esemény: Erdélynek a Román Királysághoz történt csatolása a trianoni békeszerződésben, amelynek következtében országhatár iktatódott egyrészről a művész szűkebb hazája, valamint addigi fő témaforrása, „Csikország”, másrészről szellemi orientációs bázisa, fő felvevő piaca és publikációs fóruma, Budapest közé. A második esemény, amely az „alföldi” korszakot bezárja: 1925 tavaszán a művész mintegy fél évtizedes szünet után első ízben látogat haza hosszabb időre Erdélybe, ahol a hivatalos kultúrális körök részéről is megtörténik a „befogadása”. (Goga Octavian költő, belügyminiszter fogadja csúcsai kastélyában, elkészítteti vele a maga, valamint felesége portréját. (2)

Jelen tanulmányunkban — a felkészülési idő, valamint a rendelkezésünkre bocsátott tér csekély volta miatt — e korszakra vonatkozóan csupán az általunk legfontosabbnak vélt néhány kérdéshez kívánunk hozzászólni, tőmondatokban, lehetőleg minél több, eddig nem publikált dokumentum közzétételével. E kérdések, a feldolgozás sorrendj ében :

1. Nagy István távozása Erdélyből az első világháború befejezése után.

2. Lakás- és életviszonyai a tárgyalt korszakban, a fővárosban illetve vidéken.

3. Szerződése a Wolfner-céggel.

2*

19