Kőhegyi Mihály - Solymosné Göldner Mária: Madaras története az őskortól az újratelepítés befejezéséig, 1810 - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 22. (Baja, 1973)

Vidékünk a török korban

pasa Trautson Jánosnak. A budai basák, Bécs berzenkedése ellenére, mindig magyarul írtak.9'1 A szolgálatukban álló magyar íródeákok éppen ezért, többnyire életük kockáztatásával, már jóelőre hírrel lehettek a készülő török rajtaütésekről, nagyobb támadásokról. Így azután védtelen magyar sorstársaik ezreit mentették meg a pusztulástól, elhurcolástól. Rájuk emlékezve s hogy megismerjük az egykori magyar nyelvet és helyesírást, itt betűhíven közöljük Musztafa levelének minket érdeklő részét: ,,Im mastan jsmeg az egriek jllen dolgot mivellenek hogi Bacy tartomaniahozis mézzé vagion, Egömek tálán hyret ha hallottak, nem az hogi oda zolgaltanak vagi fizettenek volna, valamy oláh falukra reá möntenek föl akartak vönny es az ű birtokok ala vinny, kik kőzzwl az portara möntenek es paranciolatott hoztanak reánk hogi meg őryzzwk wket.”05 Az történt tehát, hogy az egri vitézek Bács tartományba mentek le és néhány falu népét át akarták költöztetni Eger alá. A falvak lakói közül azonban néhányan a magas portára (Isztambulba) mentek, ahonnan parancsot hoztak a budai basának: védje meg őket. Ha az utóbbi a budai pasa ravaszkodásának látszik is, annyi bizonyos, hogy az egriek egészen Bács megyéig jártak le portyázni, zsákmányt szerezni.

Néha a volt földesurak az egri katonákat bízták meg pénzbeszedéssel. 1579-ben Czobor Imre alnádor szerződést kötött Szegedi Ferenc egri katonával, hogy a török hódoltság alatt lévő birtokairól a földesúri jövedelmeket szedje be.06 A magyar földesurak ilyen törekvése a XVII. században bontakozik ki erőteljesebben.

A portyázások mellett 1577-ben, 1585-ben és 1586-ban pestis és éhhalál apasztotta a lakosság számát, de a legnagyobb érvágást a század utolsó évtizedében bekövetkezett eltelepítés jelentette.9'

A tizenötéves háború (1593—1606) egyik kiemelkedő hadi eseménye Esztergom várának visszavétele volt a törököktől.98 A hoszszúra nyúlt ostromban mindkét fél seregében harcoltak rácok s a vár bevétele végül is a bent élő rácok segítségével vált lehetővé.99 A vár kapitányává Pálffy Miklóst nevezték ki 1595 legvégén. A szüntelenül ide-oda hullámzó harc az egész vidéket pusztává tette. Éppen ezért Pálffy egyik legsürgősebb teendője a vidék benépesítése volt. Először Óbuda és Pócsmegyer környékéről telepített fel embereket, de mindez kevésnek bizonyult. Ezért 1597 nyarán mélyebben lemerészkedett a hódoltságba és egészen Tolnáról hozott újra keresztény embereket. A rácokat is meg akarta nyerni céljának, de azok nem álltak rá az alkura. A következményeket Pálffy Miklósnak 1597. július 20-án Rudolf császárhoz írott leveléből ismerjük:

23