Kőhegyi Mihály - Solymosné Göldner Mária: Madaras története az őskortól az újratelepítés befejezéséig, 1810 - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 22. (Baja, 1973)

Az őskortól a török korig

bői származnak. A 8. és 49. sírban egy-egy úgynevezett S-végű ezüst hajkarika került elő. Az 51. sírból pedig öt ilyent ismerünk bronzból. A kerek huzalból készült, mintegy 2 cm étmérőjű karikákat a nők viselték. A karikákat bőr vagy vászonszalagra erősítették, s ezzel fogták le hajukat és egyúttal halántékukat is díszítették vele. A magyar régészeti szakirodalomban hosszas vita folyt arról, hogy ezeket a hajkarikákat a honfoglaláskor itt talált szláv népesség viselte-e kizárólagosan. Ma már tudjuk, hogy X—XII. századi magyar köznépünkre jellemzőek e hajkarikák. Belső időrendjüket ugyancsak tisztázták, s ebből világos, hogy a Madarason feltárt temető a XI. század első felében már használatban volt. Erre utal a szórványos cserépanyag is, mely a templom körüli falu területéről került elő.18

A domb nyugati lejtőjén még többszáz sír rejtőzik a föld alatt. Miután mai fogalmaink szerint kicsi, alig 8—10 házból álló falucskáról van szó, a nagy sírszám csak a hosszan tartó településsel magyarázható. Ezt a feltárt sírok egyértelműen igazolják. Több sírban ugyanis koporsóvasalást és koporsószegeket találtak az ásatók. Ezek a sírok legkorábban a XIV. század közepén kerülhettek a földbe. A település legalább eddig tartó életét a szórványként előkerült két pénz is igazolja. Az egyik Nagy Lajos (1342—1382) ezüst dénárja, a másik Zsigmond (1387—1437) quartingia.19 A meglehetősen silány, máj dnem bronznak tűnő ezüstből vert pénz Zsigmond hosszú uralkodásának legvégéről való. Verési éve 1430—1437. Nagyon valószínű, hogy a település a török uralom alatt enyészett el végleg.

Tudjuk-e azonosítani a feltárt templomot és sírokat a reánk maradt oklevelekkel, azaz ismerjük-e a falu nevét ? Ha nem is bizonyosan, de több-kevesebb valószínűséggel igen.

I. László (1077—1095) eredeti oklevele ugyan nem maradt fenn, de az 1158. évben történt kivonatát a Vatikáni Levéltár megőrizte számunkra. Ebben szerepel egy Zekeres (mai olvasattal: Szekeres) nevű falu. S bár a helynevek nem minden fenntartás nélkül rögzíthetők egy-egy szűkebb területre, annyi mégis kitűnik, hogy Szekeres valahol Kunbajától nyugatra, Bajmok és a mai Madaras között feküdt.20 Éppen itt, a bajmoki út tőszomszédságában található lelőhelyünk is !

A régészeti és okleveles adatokból egyértelműen a környék lakott volta tűnik ki. A XI. századtól nyomon követhető falvak azonban nem ülték meg sűrűn a művelhető földeket, s így a király a tatárok elől menekülő kunoknak nagyobb területet tudott Bodrog