Kőhegyi Mihály - Solymosné Göldner Mária: Madaras története az őskortól az újratelepítés befejezéséig, 1810 - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 22. (Baja, 1973)

A falu betelepítése

község ellen executio által leendő megvételét föltartya. Költ Mada­rason 8dik Septembris 1788. Anna Latinovich Joannes Latinovics Josephus Latinovics Petrus Latinovics Mattheus Rudies + Soma György Biro + Lerbaum János + Körmendi György + Harcsa Pál és + Georg Nikii esküttek és az egész Község Horváth Ignácz Helységh Nótáriusa.1''9 A pecsétekkel megerősített szerződésből több dolog derül ki. A földesuraság májusban állapította meg a fizetés napjának kezdetét, holott tudjuk, hogy a telepítés valamikor július—augusztusban fe­jeződött be. Ennél sokkal nagyobb igazságtalanság volt a heted ki­vetése, hiszen Mária Terézia rendelkezése értelmében a föld minden terméséből: búzából, rozsból, árpából, zabból, kenderből, lenből, to­vábbá méhekből, bárányokból gidákból „melyek azon esztendőben lettenek” kilencedet adtak a jobbágyok.150 A szerződés — szemfor­gató módon — a heted pénzben való megváltásának előnyét hang­súlyozza. Ennek azonban az ellenkezője igaz. A fizetést ugyanis nem a terméstől függően állapították meg, hanem telkenként. Ezzel a földesúr állandó és egyenletes jövedelemhez jutott, az esetleges ter­mészeti csapások (árvíz, aszály, sáskajárás, fagy) őt nem sújtották. Jövedelmének további biztosítékát jelentette az egyetemes felelős­ség. Ha tehát valaki a jobbágyok közül akár a maga hanyagsága, akár külső okok miatt tönkre ment, úgy társai voltak kénytelenek helyette fizetni. Ez a szerződés lényegében kijátszotta a földesurasággal „teg­napi napon lett” Urbárium rendelkezéseit és jelentősen súlyosbí­totta a jobbágyok terhét. Miért volt erre a kettősségre szükség? Azért, mert az urbárium egy példányát fel kellett terjeszteni a me­gyén keresztül a Helytartótanácsnak, ahol bizonyára megsemmisí­tették volna a jogtalan és törvénytelen hetedet. A pénzre való át­váltásba pedig semmiképpen sem egyeztek volna bele. hiszen Mária Terézia jobbágy védő politikájának legfőbb célja az állami adó za­vartalan befizetésének megteremtése volt.151 Két dolog derül még ki a szerződésből. Az egyik, hogy Lati­novics István részét Rudics Máté tartotta bérben. A legidősebb fiú (István) féltestvére volt a három másiknak. Édesapjuk volt csak közös. Ügy tűnik István nem élt a Bácskában és nem lehetett egészséges, mert a szerződéskötés után egy évre meg is halt.152 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom