Kőhegyi Mihály - Solymosné Göldner Mária: Madaras története az őskortól az újratelepítés befejezéséig, 1810 - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 22. (Baja, 1973)

Buda visszavételétől 1751-ig

BUDA VISSZAVÉTELÉTŐL 1751-ig A vasvári békekötéssel (1664) a bécsi udvar Magyarország terü­letét a török uralma alatt hagyta. Könnyen tehette: mások — a magyarok — életét hagyta veszni, a maga bőrének épsége fejében. A töröknek azonban ez sem elég. Megkísérli az osztrák főváros el­foglalását. A Bécs felszabadításával kezdődő sikerek sorozata nem a császári hadvezetés erejéből, hanem a török katonai hatalomnak akkor még eléggé fel nem ismert hanyatlásából született. Lassan­­lassan azonban kialakult az a közfelfogás, hogy a kifelé nagyhangú, de belül férges, beteg török nagyhatalom kiűzhető Európából. Buda várának 1686. szeptember 2-án történt bevétele új tápot adott a re­ménykedőknek. A szorongatott török őrség megsegítésére maga Szulejmán nagyvezér tett kísérletet, de hadait visszaverték. Buda elfoglalása után a bádeni csapatok egészen Pécs—Siklós vonaláig lekalandoztak, de a sebesen visszavonuló nagyvezért már nem ér­hették utói.120 Így azután Tolnánál hidat vertek a Dunán és átkel­tek a bal partra. De la Vergne tábornokot innen egy hadtesttel Sze­ged ostromára küldték.121 Egy ránkmaradt kéziratos napló szerint három oszlopban meneteltek keresztül a Duna-Tisza közén. A kato­nás rövidséggel vezetett naponkénti feljegyzések hihetetlen erőfe­szítésről tesznek említést. Lovaik legeltetésére még csak-csak talál­tak füvet, de vizet alig néhány falu kútjából sikerült szerezniök. Bogyiszló, Halas, Jánoshalma, Mélykút és Kelebia környéke egyet­len pusztaság volt.122 Szeged védelmére a török mindent megtett. A péterváradi vár­ból vezényeltek át sereget és Galga tatár kán lovasai Zomborból keltek útra, hogy nyugtalanítsák az ostromlókat, de a győzelem vé­gül is a miénk: a szegedi várat október 20-án a törökök feladták. Szeged eleste után a többi erősség sem tarthatta sokáig magát. Baja, Szabadka, Zombor, Madaras és Zenta őrsége a császári sere­gek közeledtének puszta hírére elmenekült, de mikor és miképpen vonultak ki, erre részletes adataink nincsenek.123 A beköszöntő tél miatt ezzel az 1686-os sikeres harcok be is fejeződtek. A másfél évtizedig hullámzó, váltakozó szerencsével folyó küz­delemnek a zentai győzelem, majd a karlócai béke (1699) vetett 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom