Kőhegyi Mihály - Solymosné Göldner Mária: Madaras története az őskortól az újratelepítés befejezéséig, 1810 - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 22. (Baja, 1973)

Vidékünk a török korban

egy ekéje. A jobbágyoktól elszedték a lovakat, marhákat s így földjüket alig tudják megművelni. Az 1555-ös országgyűlés azt mondja a szerencsétlen jobbágyokról, hogy az ország minden részében nemcsak a törökök, hanem a mieink is elnyomják és üldözik őket. A pestis és sok más csapás számukat nagyon megapasztotta s alig képesek többé pénzbeli terheket viselni.86 1557-ben azt említik róluk, hogy végnyomorban sínylődnek. 1559-ben a rossz termés és a drágaság miatt sok helyütt makkal táplálkoznak és alig tengetik életüket. Az egykori pénzügyi írásokat tanulmányozva kitűnik : mindez nem túlzás.86

A helyi viszonyokat érdekesen világítja meg a kalocsai érsekség 1543. évi dézsmalajstroma. Madaras nem állott néptelenül, mert lakói 16 forintot fizettek.87 Ez, a környező falvakéhoz (Katymár 16 ft. és 1 pár csizma, Almás 20 ft., Bigittya 10 ft.) hasonlóan, csupán jelképes összeg lehetett, de így is egy lényeges problémát vet fel. Ha ugyanis a lajstrom nem csak egy kivetés, amelynek alapján majd be fogják szedni a dézsmát, hanem azt valójában meg is adták, úgy ez annyit jelent, hogy 1543-ban még katolikus magyarok laktak az említett falvakban. Cserni Jován görögkeleti szerbei aligha fizettek volna a katolikus érseknek bármit is. Lehetséges lenne, hogy Jován halála után a környező erdőkbe, a Priszpa és Jezer nádasaiba menekült lakosság visszatért helyére?

A török defterek (adókönyvek, pénzügyi jegyzékek) igen fontos forrásai a hódoltság alatti területek történetének. Isztambulból 1545-ben érkezett meg Budára Csandarlizade Halil bég, hogy szultáni parancsra összeírja a hódolt városokat és falvakat lakosaikkal és a hozzá tartozó pusztákkal együtt. Halil bég komoly kegyben állót Szulejmánnál, hiszen egyik unokájának nevelője és az isztambuli főmufti (a mohamedán jog legfőbb magyarázója) veje volt. Ebben az időben még a szandzsákok összeírására a birodalom magasabb rangú, legmegbízhatóbb tisztviselőinek egyikét jelölték ki. Halil bég nevét később még hosszú évtizedek múltán is emlegették határvitákon és államközi tárgyalásokon, ahol defterére, vagyis összeírására mindig mint valami megdönthetetlen és csalhatatlan okmányra hivatkoztak, mely szerintük első határaikat rögzítette.88-A Bácskáról — sajnos — kevés ilyen deftert közöltek történészeink ezideig. Az eddig ismert öt közül Madaras kettőben szereld