Kőhegyi Mihály - Solymosné Göldner Mária: Madaras története az őskortól az újratelepítés befejezéséig, 1810 - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 22. (Baja, 1973)
Vidékünk a török korban
mölcseit és lombját. A parancsnoksága alatt lévő szolgáknak és szabadoknak, lovasoknak és gyalogosoknak szívük-szemük jóllakott s kezük és markuk megtelt mindennemű zsákmánnyal és foglyokkal, úgy hogy a gyors lovakon száguldó és zsákmányra vadászó harcosoknak minden vágyuk és reményük teljesedésbe ment. Miután az országban egy lelket sem hagytak s a hitetlenség házát teljesen elpusztították, megindultak hazafelé győzelmesen és diadalmasan, gazdagon és épségben, tömérdek zsákmánnyal megrakodva.”65 Bács megyében — ezt külön hangsúlyozzák az egykorú leírások — a török útjába eső területek népe puskával, bottal, nyíllal, kővel folytatta küzdelmét. A főseregtől zsákmányolásra, takarmányszerzésre kiküldött törökök egy része nem tért vissza.56 A sereg, a rablott kincsek mellett, a magyar foglyok — immáron rabszolgák — tízezreit hajtotta maga előtt.57 A sárospataki magyar nyelven vezetett krónika röviden csak ennyit jegyzett fel. „••• lön Tisza és Duna közinek pusztulása.”58 Verancsics Antal történeti műve is annyit mond csupán: az Tisza-Duna közütt mind megrablák, ígetík.”59 A tömérdek ember elhurcolása után pusztává komorult a táj.60 Október 10-én a megfeszített ütemben épített péterváradi hídon átkelt a szultán serege és a közelgő tél miatt sietve vonult hazafelé, csak „a puszta földet és füstölgő üszegeket hagyá hátra Magyarországon.”61 A török egyelőre csupán a szerémi várakat szállta meg véglegesen, nyilván ugródeszkául szánta azokat egy új betöréshez.62 A törökök tehát elvonultak, de a terület feladására nem gondoltak. Ibrahim nagyvezír így nyilatkozott Szapolyai János követe előtt: „Mi Lajos királyt megöltük, fejedelmi székét elfoglaltuk, abban lakomáztunk és aludtunk: Magyarország a mienk. Körmeink élesebbek a sólyoménál.”63 Tény, hogy pillanatnyilag szabad volt az ország, ám a déli területek — közöttük környékünk is — erősen elnéptelenedtek. Csakhamar megkezdődött azonban a feltöltődés a balkáni országokból, főleg Szerbiából, olyanokkal akik szintén a török miatt hagyták oda otthonukat.64 Már október közepe körül arról hallunk, hogy bizonyos Csemi Jován, „kit Fekete embernek hívnak vala, ugyanez időben támada, ki Bács megyére jüve és minden feli sok dúlást. emberölést títete.”66 Az öszegyűlt tömeg lassan egész hadsereggé növekedett. Cserni Jován behódolt az időközben királlyá koronázott Szapolyainak, aki a Tisza mellékére, a Maros torkolatához és Bács megyébe küldte népét letelepedésre, hiszen a vidék úgy is pusztán állott a török beütés óta.66 16
