Kőhegyi Mihály - Solymosné Göldner Mária: Madaras története az őskortól az újratelepítés befejezéséig, 1810 - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 22. (Baja, 1973)
Vidékünk a török korban
hadsereg legbátrabb, legfanatikusabb katonája lesz, ki majd kegyetlenül végigpusztít azon a földön, ahol egykor bölcsője ringott. A kései utókor előtt ilyen képek elevenednek fel, és nem túlzó képzeletből, ha a kortársak leveleit, szemtanúk elbeszéléseit, az egykorúak siralmas verseit olvassa abból az időből, amikor a török hódítás az országra zúdult. A gyengeakaratú és ifjú Lajos a pártoskodásoktól zilált, belsőleg korhadt országot nem volt képes megvédeni. A mohácsi csatavesztés (1526) után dermedt csend üli meg a tájat és a szíveket, de van még valami halovány remény: hátha a végveszélyben összefognak a keresztény fejedelmek a török ellen s egyesült erővel kiszorítják az országból. Katonai értelemben a mohácsi csatavesztés nem volt döntő jelentőségű ; azzá tette azonban az ország vezetőinek egymás közötti torzsalkodása, egyéni önzése, bűnös felelőtlensége. A Habsburgok néhány szánalmas kísérlet után feladják a terület javarészét s az „örökös” tartományaikat védelmező keskeny sáv tartására szorítkoznak.51 A török sem tekinti teljesen legyőzöttnek Magyarországot. A győzelmes szultán ugyan néhány nappal Mohács után bevonult Budára, hiszen feudális hadak nem állották útját, az ország megmaradt vezetői nem próbálták megszervezni annak védelmét.52 Ám az idegen ország idegen királyi várában a szultán nem érezte biztonságban magát. Az idő is egészen őszbe fordult, megindult hát csapataival hazafelé. Budára a Duna jobb partján ment a török s nyilván annyira kiélte a vidéket, hogy a visszafelé utat az innenső parton kellett megtennie. A pesti oldalra hajóhídon átkelt sereg szeptember 25-én kezdte meg a kivonulást. Szulejmán szultán naplója szerint az út igen viszontagságos volt, a katonaság sokat szenvedett az ivóvíz és élelemhiány miatt, az állatok egy része elpusztult.53 Az Ibrahim nagyvezér parancsnoksága alatt délre vonulók nem hagyták el üres kézzel az országot..5'1 Kemálpasazáde, a szultán egyik bizalmas fővezére, így ír erről: „... az említett vidéken, mely általánosan Bácska-megye néven ismeretes és arról híres, hogy amennyi jelentékenyebb erősség, vár, város, falu és művelt föld volt, azokat az országhódító sereg egytől-egyig elözönlötte árjával; a nyomorult magyarság szerencséjének erős gyökerű fáját e tartományból is kitépte a fenséges pasa erős karja-•• Egy ház sem maradt benne épen, mindnyáját elhamvasztotta az óriási sereg haragjának és bosszújának tüze--- A gonosz ellenség életének gabonáját szélnek eresztette, a gaz hitetleneket összeaprította bosszúálló kardjával, a rózsaligetnek töviseit előbb letördelte s azután leszedte virágait, gyü-15