Kőhegyi Mihály - Solymos Ede: Észak-Bácska földrajzi nevei Pesty Frigyes kéziratos Helynévtárában - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 21. (Baja, 1973)

A rendezés munkája majd másfél évtizedig húzódott el. A kérdőívek útján nyert válaszokon kívül Pesty Frigyes egyaránt tá­maszkodott kiadatlan és már kiadott oklevelekre. Tizenhat családi, öt állami (magyar és külföldi) és három egyházi levéltár anyagát nézte át és gyűjtötte ki. A sorozat 1888-ban megjelent első kötete, mely egyben az utolsó is volt, az immár rendelkezésre álló anyag­nak csak töredékét tartalmazza. Pesty betűrend szerint csoportosí­totta a helyneveket, hogy a következő kötetek hasonló elrendezés­ben az előzőeknek mintegy bővítéseként szolgálhassanak. Magya­rázatokat a nevekhez csak abban az esetben fűzött, ha azt tudo­mányosan megalapozottnak érezte. Válaszként a korábban elhang­zott kifogásokra, bevezető soraiban a következőket írta: ,,A hely­nevek értelmezését és magyarázatát mindenütt meg fogom kísé­relni, ahol az erőszakos eljárás nélkül megtörténhetik. Nem létezik sehol és senkire nézve kötelesség, minden helynevet megmagya­rázni. A helynevek, melyek egyelőre biztosan meg nem fejthetek, igen becses anyagul fognak szolgálni a nyelvésznek, ki azokban eléggé nem becsülhető szókincset nyer.” Szavai ma is a megszívlelendő igazság erejével hatnak. A betegséggel küzdő tudós tisztában volt azzal, hogy munká­ja befejezéséhez hatalmas energiára van szüksége, s hogy aggasz­totta összegyűjtött anyagának további sorsa, az világosan kitűnik alábbi soraiból: „A fent említett két monographia (Krassó, Ternes) után legfőbb tevékenységemet ezen monographiának kívánom szen­telni, ha ugyan erőm bírja, mert nem kevesebbről van szó, mint Magyarország (beleértve Erdélyt, Horvátországot és Dalmáciát is) minden helynevét, mely jelenleg él, sőt mely az emlékezetből már el is tűnt, és csak (magyar s minden egyéb nyelven) írott emlékek­ben található, betűrendben felsorolni, a név minden phasisait ki­mutatni, melyen az idő folyamán átment, kijelölni, hogy az illető topographiai individuum (tehát nem csak a városok, hanem a pusz­ták, dűlők, dombok, hegyek, erdők, patakok, tavak stb.) hol fek­szik, mikor említik először stb. stb. Legnagyobb bánatom, hogy időmet nem egészen fordíthatom ezen munkára, melyet utánam alig fog valaki ily alapon folytatni.” Aggálya minden tekintetben igazolódott. 1889-ben hosszas be­tegség után Pesty Frigyes elhunyt. Kéziratos hagyatéka részben a Magyar Tudományos Akadémia, részben a Magyar Nemzeti Mú­zeum tulajdonába került. Helynévgyűjtésének vastag kötetei me­gyék szerinti csoportosításban az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárában találhatók, rendszeres feldolgozásuk azonban a mai napig sem történt meg. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom