Bernshütz Sándor - Kőhegyi Mihály: Névadási szokások Észak-Bácskában az 1960-as években - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 20. (Baja, 1972)

Névadási szokások Észak-Bácskában az 1960-as években

Vallásilag a katolikusok vannak döntő többségben. Érsekcsanád és Szeremle magyarjainak jó része református. Ök nyelvileg, viseletben és szokásaikban inkább a túl a dunai Sárközzel tartanak rokonságot. A délszlávok egy részéről tudjuk, hogy a XVIII. században görögkeletiek voltak. Ma már egyedül Hercegszántón van papjuk. Hatalmas bajai templomuk hívek híján árván szomorkodik. A garai, katymári, bácsbokodi, bácsborsódi, felsőszentiváni, csávolyi, bácsalmási bunyevácok mind katolikusok. Lelki gondozásukat egészen a XVIII. század második felében történt világi plébániák megszervezéséig a bajai ferencrendi barátok látták el, de gyakran még az első adminisztrátorok is közülük kerültek ki.9

Gazdaságilag egységesen földművelésből élt lakosságunk. Falusi iparosaink távolabbi piacra sohasem termeltek. A II. világháború után változott a helyzet. Baja, majd Bácsalmás iparosodása a környező falvakból vont el némi, előzőleg mezőgazdasággal foglalkozó lakosságot, de zömük máig is ingázik. Számuk a vizsgált terület lakóinak 20 %-át sem teszi ki, ami annyit jelent, hogy adataink többsége mezőgazdasági népességre vonatkozik. Ez a gazdasági egység — párosulva a földrajzival — teszi anyagunkat névtani vizsgálatra elsőrendűen alkalmassá.10

Az újszerűség jelenségei területünk névadásában

Közismert tény, hogy a női illetve férfinevek elütő módon viselkednek. A divatjelenségek iránt általában érzékenyebb nők fokozottabban törekszenek manapság a választékosságra, ezért gyorsabban cserélik neveiket, s nyelvünk teljes utónévanyagából rendszerint többet használnak fel, mint a férfiak. Egyre kifejezettebben idegenkednek attól, hogy anyáik nevét örököljék, míg a férfinevek egyike-másika (János) szinte csak apáról fiúra száll. Mindez indokolttá teszi, hogy külön vizsgáljuk a két nem utóneveit.

6